M A R G A R É T A
HELYI PEDAGÓGIAI PROGRAM
Románvárosi Óvoda
2018.






„Ha a gyermek együtt él a
dicsérettel
Megtanulja mások
megbecsülését.
Ha a gyermek együtt él az
elfogadással,
Megtanul szeretetre lelni a
világban.
Ha a gyermek együtt él a
biztonsággal,
Megtanul hinni magában és a
környezetében.
Ha a gyermek együtt él a
barátságossággal,
Megtanulja, hogy a világ
olyan hely, ahol jó élni.”





Tartalomjegyzék
BEVEZETŐ
A
Románvárosi Óvoda nevelési intézmény. Pedagógiailag elsődlegesnek tekintjük a
gyermekközpontú, családias óvodai légkör megteremtését, amelyben a gyermekeket
egyéni képességeik szerint neveljük, fejlesztjük, a hazai óvodai
neveléstörténet hagyományaira támaszkodva.
Kiemelt
szerepet kap a gyermeket megillető jog, az egyenlő hozzáférés biztosításának
alapelve.
Programunk
a gyermekek alapvető tevékenységeire, ezek közül is prioritást élvező játékra, mozgásra, a környezet tevékeny
megismerésére, a kommunikációra, a kooperációra, és a vizuális önkifejezésre
épül.
Kétnyelvű intézményként a román nyelv, a
szókincs bővítése, a hagyományok, népszokások átörökítése, az identitástudat
kialakítása- erősítése az elsődleges feladatunk.
A
vizuális nevelés és a drámapedagógia kiemelt terület az óvodánkban.
Kapcsolatrendszerünk:
A
szakmai konzultáció, a nevelőtestületi értekezleteken, előadásokon, kölcsönös
látogatásokon valósul meg.
Városunk
intézményeivel folyamatos kapcsolattartásra törekszünk /család, iskola,
közművelődési intézmények, egészségügyi intézmények, családsegítő központ,
gyermekjóléti szolgálat, a fenntartó nemzetiségi önkormányzat, helyi Román
Kisebbségi Önkormányzat
Az
Óvodai Nevelés Országos Alapprogramjára és a „Nemzetiségi Irányelvek”-re
épülő helyi nevelési programunk azt a szemléletet erősíti meg bennünk, hogy
tudomásul vesszük, és tiszteletben tartjuk a szülők elsődleges jogait,
nemzetiségi hovatartozásukat a gyermeknevelésben, s ebben a legjobb szakmai
tudásunk szerint, partneri módon segítjük őket. Nevelőmunkánk során arra
törekszünk, hogy testileg, lelkileg, egészséges gyermekeket neveljünk,
fejlesszük nemzetiségi identitástudatukat, hogy megállják helyüket a különböző
élethelyzetekben és -egyéni képességeiknek megfelelően alkalmassá váljanak az
iskolai élet megkezdésére. Különös figyelmet szentelünk a gyermeki személyiség
teljes kibontakoztatására, az emberi jogok és a gyermeket megillető jogok,
alapvető szabadságok tiszteletben tartásának megerősítésére kell irányulnia- az
egyenlő hozzáférés biztosításával.
I. AZ ÓVODA JELLEMZŐ ADATAI
Az óvoda adatai
Az óvoda neve: Románvárosi
Óvoda
Intézményvezető neve: Dr.
Csotye Jánosné
Intézményvezető helyettes neve: Tóth-Bozga
Beáta
Az óvoda fenntartója: Magyarországi
Románok Országos Önkormányzata
Befogadó képessége: 100
fő
Alapító okirat száma: 64/2014. ( V.28) MROÖ Közgyűlés
számú határozat
OM azonosítója: 028076
Az óvoda pontos címe,
telefonszáma:
Románvárosi Óvoda
5700. Gyula, Galamb u. 16. szám.
Tel.: 06/66/361-098
E-mail: romanvarosiovoda@t-online.hu
Honlap: www.romanvarosiovoda.blogspot.com
Az óvoda fenntartója, címe,
telefonszáma:
Magyarországi Románok Országos
Önkormányzata
5700. Gyula, Eminescu u. 1 sz.
Tel.: 06/66/463-951
Engedély kiállítója:
Békés Megyei Kormányhivatal
Oktatási Főosztály
5600 Békéscsaba, Derkovits sor 2.
Költségvetési
gazdálkodási jogköre: önálló jogi személy, költségvetési szerv.
ÓVODÁNK BEMUTATÁSA
A
Románvárosi Óvoda 1893 óta működik Gyulán, a románvárosi részen. A román nyelv
tanítása, a román kultúra ápolása beépült az óvodai nevelés folyamatába.
1974-től napjainkig 4 óvodai csoporttal működik. 1990/91-es nevelési évtől
román nemzetiségi csoport működik óvodánkban. 2002/2003-as nevelési évtől
kezdve két román nemzetiségi csoport működik óvodánkban. 2007/2008-as nevelési
évtől kezdve az intézmény négy kétnyelvű csoporttal működik. 2007. július 1-től
önállóan működő óvoda lett, és új nevet kapott: Románvárosi Óvoda.
Az óvodánk pedagógiai
alapelve:
Ø
Az érzelmi biztonságot
nyújtó, derűs, szeretetteljes óvodai légkör megteremtése.
Ø
A testi, a szociális,
az értelmi képességek egyéni fejlesztése.
Ø
Az óvodapedagógusok
módszertani kultúrájának, önképzésének állandó fejlesztése.
Ø
Intézményünkben
elsődlegesnek tekintjük a gyermeki személyiség teljes kibontakoztatását, a
gyermeket megillető jogok tiszteletben tartásának erősítését, hogy minden
gyermek egyenlő eséllyel részesülhessen a színvonalas nevelésben.
Ø
Gyermekközpontú, családias,
szeretetteljes légkört teremtünk, amelyben a gyermekeket egyéni képességeik
szerint neveljük, fejlesztjük.
Ø
Az Óvodai Nevelés
Országos Alapprogramját figyelembe véve, a pedagógiai programunk a gyermekek
alapvető tevékenységére, a játékra, mozgásra épül. Az egészséges életmódra
nevelést, a környezet tevékeny megismerését, a kommunikációt hangsúlyozva,
biztosítjuk a gyermekek harmonikus fejlődését.
Ø
Alapgondolatunk, hogy
az óvoda a gyermekek életének rövid, de jelentős szakaszában a családi nevelést
segítő, arra épülő, kiegészítő, esetenként hátránycsökkentő és korrigáló feladatokat
lát el.
Ø
Tudomásul vesszük, és
tiszteletben tartjuk a szülők elsődleges jogait a gyermeknevelésben, s ebben a
legjobb szakmai tudásunk szerint, partneri módon segítjük őket.
Ø
A gyermekeknek joguk
van ahhoz, hogy megkapják a nekik megfelelő gondoskodást és nevelést, ezért az
óvodai életüket úgy szervezzük, hogy alapvető szükségletüket, a játékot (napi
7-9 óra) biztosítani tudjuk számunkra.
Ø
Hisszük, hogy a valódi
tudás az, amit a gyermek maga fejt meg és cselekvésen keresztül sajátít el,
amelyet később képes alkalmazni, ezért úgy gondoljuk, hogy a játékba integrált
önkéntes és cselekvéses tanulás az óvodai tanulás egyetlen útja.
Ø
Hisszük, hogy a
gyermek fejlődésének alapja a személyes, bensőséges kapcsolat, mely minden
gyermeket megillet.
Ø
A Nemzetiséghez
tartozó, a sajátos nevelési igényű gyermek, a kiemelt figyelmet igénylő
gyermekek joga, hogy megfelelő, elfogadó, ugyanakkor fejlesztő hatású
környezetben éljen, fejlődjön.
Ø
Valljuk, hogy az
erkölcsi, közösségi nevelés alapja, a gyermek számára biztonságot nyújt a
megalapozott és következetes, ám rugalmasan kezelt szokásrendszer. Fejlődik
normarendszere, amely a további fejlődési szakasznak az alapja s egyben a
felnőtté válás feltétele.
Óvodapedagógusaink feladata
- a gyermeki aktivitás, motiváltság, kíváncsiság
ébrentartása és kielégítése,
- az ismertek tapasztalati úton történő
megszerzéséhez, komplex tevékenységek által,
- megfelelő életvitel, egészséges életmód iránti
igény alakítása (életvitel, napirend, mozgásigény kielégítése),
- anyanyelvi nevelés az egész óvodai életet áthatóan,
- környezettudatos viselkedés megalapozása.
- Kétnyelvű intézményként a román nyelv, a szókincs
bővítése, a hagyományok, népszokások átörökítése, az identitástudat
kialakítása- erősítése az elsődleges feladatunk.
Az óvónő és a dajka
együttműködése
A dajka
jelenléte és a szerepe az óvodai nevelésben korábban kevésbé jelentett
pedagógiai munkát, sőt azt tapasztaltuk, hogy mintegy kirekesztődtek a dajkák a
nevelési folyamatból. A programunk megvalósítása során a dajka munkája az
óvodapedagóguséval összehangolttá válik, mert a dajkát a pedagógiai munka
közvetlen segítőjének tekintjük. A dajka egyike a gyermeket nevelő felnőttnek,
aki éppúgy, mint az óvodapedagógus, magatartásával, teljes lényével,
beszédstílusával, öltözködésével hatást gyakorol a kisgyermekre. Ahhoz, hogy a
nevelési folyamatban a dajka közvetlenül és tevékenyen részt vehessen,
elsősorban arra van szükség, hogy megfelelő szinten
tájékoztatva legyen az óvoda és az adott óvodapedagógusok nevelési
elképzeléseiről, módszereiről, értékrendjéről. Tudnia kell, milyen célok
érdekében, hogyan kívánják az óvónők a gyermekcsoport fejlesztését
megvalósítani. Ez a tudás, különösen a szakképzett dajkák esetében
megsokszorozhatja a felnőttektől kiinduló nevelő hatásokat.
Gyermekkép,
óvodakép
Gyermekkép
·
A gyermek szellemi, erkölcsi és biológiai értelemben is
egyedi személyiség és szociális lény, sajátos, életkoronként és egyénenként
változó testi és lelki szükségletekkel, aki harmóniában él önmagával és
környezetével.
·
Gyermekközpontú, befogadó óvodai nevelésünk a gyermeki
személyiség szabad kibontakozására törekszik, biztosítva minden gyermek
számára, hogy egyformán magas színvonalú és szeretetteljes nevelésben
részesüljön, meglévő hátrányai csökkenjenek, előítéletektől mentes környezetben
nőjön fel.
Óvodakép
§
Az óvodáskorú gyermek nevelésének elsődleges színtere a
család.
- Óvodai nevelésünk célja,- az elsődleges családi
nevelést kiegészítve, mint a köznevelési rendszer szakmailag önálló
nevelési intézménye,- hogy a gyermek harmadik életévétől az iskolába
lépésig elősegítse a gyermekeink harmonikus fejlődését, gyermeki
személyiségük kibontakoztatását, hátrányaik kiegyenlítését az életkori és
egyéni sajátosságaik és eltérő fejlődési ütemük figyelembe vételével.
- Elérhető közelségbe vigyük az őket körülvevő,
élménygazdag világot és alkotó, családias légkörben segítsük
önkibontakozásukat, úgy, hogy minden gyermek önmagához viszonyítva
fejlődjön, és megteremtsük gyermekeinkben a kisiskolás korba való átlépés
pszichikus feltételeit.
- Óvodánkban
a felnőttek figyelembe veszik a gyermekek jogait. Elfogadás, szeretet,
tisztelet, megbecsülés és bizalom övezi őket. Pedagógiai intézkedéseink a gyermek személyiségéhez igazodnak.
Intézményünkben a
kisgyermekek:
- kedvük, igényeik, elképzeléseik, vágyaik szerint
vehetnek részt a szabad játékban,
- kedvük, igényeik szerint mozoghatnak térben és
időben, zenében és festésben,
- átélhetik a mesék, a versek szárnyaló világát,
- átérezhetik a hagyományok üzenetét,
- bábozhatnak, dramatizálhatnak,
- nap, mint nap változatos, színes élményeket
szerezhetnek önmagukról, barátaikról, a segítő, befogadó, elfogadó
felnőttek jelenlétéről, a közösségről,
- az őket körülvevő világról, a környezetről, a
természet csodáiról, a számok, a mennyiségek birodalmáról,
- játszva tanulhatnak egymástól és a felnőttektől,
- a kérdéseiket bátran, nyíltan megfogalmazhatják,
- megélhetik, hogy a megoldandó helyzeteknek számos
megoldása lehetséges.
Az óvodai nevelés feladatai
Általános
feladatok:
Az
óvodáskorú gyermek alapvető megnyilvánulására, fő tevékenységi formáira építve
elégítjük ki a gyermekek testi-lelki és szellemi szükségleteit, melyet a testi,
érzelmi, szociális és értelmi és erkölcsi nevelésen keresztül biztosítunk.
- A gyermekek szükségleteinek és életkorának
megfelelően, egyéni fejlődési ütemüket tiszteletben tartva fejlesztjük
személyiségüket, képességeiket.
Az óvodai nevelés általános feladatai
Az
óvodai nevelés feladata az óvodáskorú gyermek testi és lelki szükségleteinek
kielégítése. Ezen belül:
-
az egészséges életmód
alakítása,
-
az érzelmi, az erkölcsi és az értékorientált közösségi nevelés,
-
az anyanyelvi, értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása.
- Játékon – tevékenységeken – műveltségtartalmakon
keresztül közvetítünk feléjük emberi értékeket. Játékos tevékenységekben,
minden érzékszerv bevonásával környezettudatos magatartásra, a
környezetére figyelő, a környezetéhez pozitív érzelmi viszony kialakítására
képes gyermekeket neveljünk
- Figyelünk a nehézségekkel, hátrányokkal küzdő,
kiemelt figyelmet igénylő gyermekek harmonikus személyiség fejlődésére.
Szakvéleménnyel rendelkező gyermekeknek egyénre szabott
képességfejlesztést biztosítunk.
- A román nemzetiségi kétnyelvű neveléssel biztosítjuk
az önazonosság megőrzését, ápolását, nyelvi nevelését és a
multikulturális nevelésen alapuló
integráció lehetőségét.
- A migráns családok gyermekeinek biztosítjuk az
önazonosságuk megőrzését, ápolását, erősítését, társadalmi integrálását.
Az egészséges életmód
alakítása
- Folyamatos odafigyeléssel, sürgetésmentes,
elfogadó légkörben, sokirányú gondozási tevékenységgel biztosítjuk a
gyermekek komfortérzetét.
- A gyermekek testi szükségleteinek kielégítésére
a gondozás során megfelelő szokásrendszert alapozunk meg.
- Egészséges és biztonságos környezeti
feltételeket teremtünk az egészségmegőrzés érdekében.
- az
egészséges életmód, a testápolás, a tisztálkodás, az étkezés, különösen a
magas cukortartalmú ételek és italok, a magas só- és telítetlen
zsír-tartalmú ételek fogyasztásának csökkentése, a zöldségek és
gyümölcsök, illetve tejtermékek fogyasztásának ösztönzése, a fogmosás, az
öltözködés, a pihenés, a betegségmegelőzés és az egészségmegőrzés
szokásainak alakítása;
- Megszerettetjük a mozgást, elősegítjük, hogy
mozgásuk összerendezetté váljék.
- A szabadban is rendszeres mozgásos tevékenységet
szervezünk, amely elősegíti az egészséges életvitel kialakítását és
megerősíti a mozgásról szerzett pozitív élményeket.
- Az óvónők által kezdeményezett rendszeres
napi-mozgással fejlesztjük a testi képességeiket, fizikai erőnlétüket.
- A környezetvédelem és annak megóvása, a szelektív
hulladékgyűjtés, és a környezettudatos magatartás megalapozása
intézményünk feladatkörébe beletartozik.
- Az egészséges életmód, a testápolás, az étkezés, az
öltözködés, a pihenés, a betegségmegelőzés és az egészségmegőrzés
szokásainak alakítása.
- A megfelelő szakemberek bevonásával-a szülővel, az
óvodapedagógussal együttműködve- speciális gondozó, prevenciós és korrekciós
testi, lelki nevelési feladatok ellátása.
Cél:
A
teljes körű egészségfejlesztés célja, hogy az óvodában eltöltött időben minden
gyermek részesüljön:
-
a teljes testi-lelki
jóllétét, egészségét, egészségi állapotát hatékonyan fejlesztő, az óvodai
mindennapokban rendszerszerűen működő egészségfejlesztő tevékenységekben.
A fent
megfogalmazott cél megvalósítási területei:
-
egészséges táplálkozás,
-
mindennapos testmozgás,
-
testi-lelki egészség
fejlesztése,
-
viselkedési függőségek
megelőzése,
-
bántalmazás megelőzése,
-
baleset-megelőzés,
elsősegélynyújtás,
-
személyi higiéné.
Az
egészségfejlesztésnek figyelembe kell vennie a gyermekek biológiai, társadalmi,
életkori sajátosságait.
A cél
elérése érdekében átfogó prevenciós programot valósít meg az óvoda.
A gyermekek gondozása,
testi szükségletük kielégítése:
- Az óvodapedagógus a szülőkkel közösen teremti meg a
lehető legnyugodtabb feltételeket, a gyermekek közösségbe történő
beilleszkedéséhez. A beszoktatás ideje alatt megismertetjük a gyerekekkel
a mosdó használatát, a testápolási szokásokat, a különböző műveletek
helyes sorrendjét s az egyéni fejlettség figyelembevételével folyamatosan
és fokozatosan alapozzuk meg a szokásrendszert. A testi szükségletek
kielégítése mindenekelőtt való, ebben a gyermekeket sohasem korlátozzuk.
Úgy alakítjuk ki helyesen ezeket az egészségügyi szokásokat, hogy minden
felnőtt azonos módon és következetesen gyakoroltatja azokat a gyerekekkel,
türelemmel, segítőkészséggel és példaadással.
- Az étkezési szokásokban tapasztalható egyéni
különbségeket a kulturált körülmények biztosítása mellett, szintén
személyes példaadással és átgondolt szokásrendszer kialakításával
fejlesztjük. Az étkezéseket az önkiszolgálás jellemzi, ami az önállóság
fejlődésére gyakorol kedvező hatást. Az étkezések során tiszteletben
tartjuk a gyermekek egyéni tempóját, ízlését, de a szélsőséges
megnyilvánulások erőszakmentes megszüntetésére törekszünk.
- Az öltözködést is folyamatossá tesszük, így
elkerülhető a zsúfoltság és az egyénenként szükséges segítségnyújtásra is
lehetőség adódik. A réteges öltözködés előnyeit, az egészséges lábbelit
hangsúlyozzuk, aminek fontosságára a szülők figyelmét is felhívjuk.
- Naponta szervezünk néhány percig tartó mozgásos
tevékenységet, hetente egy hosszabb-rövidebb sétát, melyek hozzájárulnak a
gyerekek mozgásigényének kielégítéséhez, mozgáskoordinációjuk
fejlődéséhez, miközben számtalan tapasztalattal gazdagodnak.
- Az évszaktól és időjárástól függően a lehető
legtöbb időt a szabadban töltik gyermekeink, lehetőség szerint a testnevelés
foglalkozásokat is az udvaron tartjuk. Mindez növeli a gyermekek ellenálló
képességét.
- Részben folyamatos életszervezéssel, a gyermeki lét
ritmusához igazodó napirenddel, zsúfoltság és feszültségmentes
feltételeket igyekszünk biztosítani.
A gyermekek egészségének
védelme, edzettségének biztosítása:
A szokásrendszer alapjaiban a
gyermekek egészségvédelmét szolgálja. Legfontosabbnak tartjuk a személyi
higiéné biztosítását. A rendszeres levegőzéssel, szabad és szervezett
mozgással, sétákkal, kirándulásokkal a környezet megszerettetését, az
egészséges életvitel iránti igényt kívánjuk megalapozni. Az évszak adta
lehetőségeket kihasználjuk, amelyek az élménynyújtás mellett az edzettség
fokozását szolgálják.
Mindezek fontosságáról a szülőket is
tájékoztatjuk, és együttműködésükre építünk. Részt vállalunk az 5-6 éves
gyermekek úszásoktatásának megszervezésében, melynek célja a vízben való mozgás
megszerettetése, az úszás előkészítése. Az egészség megőrzése érdekében a
prevenció fontosságát hangsúlyozzuk. A környezet tisztaságával, megfelelő
hőmérséklettel, levegőcserével és a felnőttek példaadásával biztosítjuk az
egészségvédelem feltételeit.
A gyermek fejlődéséhez
szükséges, egészséges környezet biztosítás:
Játszóudvaraink nagy része parkos terület, ahol
megtalálható szilárd burkolatú, napos, árnyékos terület, fedett rész és
virágoskert. A gyerekek szabad mozgását, edzését a beépített udvari
játékeszközökön túl, mozgásfejlesztő tornaszerekkel színesítjük. A
csoportszobák, öltözők, mosdók a jelenlegi létszámnak megfelelő méretűek, világosak.
Felvállaljuk azoknak a gyermekeknek a gondozását is, akik
különböző szervi, illetve allergiás megbetegedésekben szenvednek. Ennek
feltételeit a szülőkkel együttműködve biztosítjuk, szükség esetén a gyermek
megfelelő ellátását megszervezzük.
A meggyőzés módszerével küzdünk az ellen a jelenség ellen,
hogy a lázas, beteg gyermek ne jöjjön a közösségbe. Általános nevelési
feladatunk a baleset megelőzése érdekében saját és mások testi épségének
megóvására történő nevelés.
A fejlődés várható
eredménye az óvodáskor végén:
*
A testápolás körében
kialakított egészségügyi szokásokat önállóan végzik.
*
A tisztálkodási
eszközöket megfelelően használják.
*
Önállóan a sorrendiség
megtartásával öltözködnek, ruhaneműjüket, ágyneműjüket rendben tartják.
Cipőjüket befűzik, megkötik.
*
A kanalat, villát
készség szintjén használják, a kés használatával megismerkednek.
*
Esztétikusan
megterítenek, igényüknek megfelelően szednek az ételből, öntenek a folyadékból.
*
Ügyelnek környezetük
rendjére, tisztaságára. Nemcsak saját dolgaikra, hanem a csoportszoba, öltöző,
mosdó rendjére is figyelnek.
*
Óvják egymás testi
épségét.
*
Igénylik a szabadban
tartózkodást, edzettek, alkalmazkodó képesek a társakhoz és a környezetükhöz.
Egészségfejlesztési
program
Az egészségvédő és egészségfejlesztő magatartás elérésének
feltétele azoknak az alapképességeknek az elsajátítása, amelyek az egészséget
védik, fejlesztik (ha kell, korrigálják). Az egészség védelme és karbantartása
tanítható, fejleszthető. Ezt a sajátos pedagógiai tevékenységet nevezzük
egészségpedagógiának.
Gyermekkorban az egészségre nevelésnek az élet további szakaszaira
is kiható jelentősége van, ezért az óvodai egészségfejlesztés kiemelt nevelési
terület.
Napjainkban az egészség megtartása, fejlesztése az életre, a
sikerre vonatkozó kompetenciák kialakítására épül, amely feltételezi a
személyiség (testi, érzelmi, értelmi, akarati és társkapcsolati viselkedés)
megismerését, gyakorlással erősíti a különböző élethelyzetekben a testi-lelki
edzettséget, pótolja, kiegészíti a hiányzó egészségvédő képességet, továbbá
attitűddé (szokássá) alakítja az egészségvédő magatartást.
Az
egészség védelme az egyén (saját) és a társadalom (közös) érdeke, abban a
családnak, az egészségügyi szakszolgálatnak, a köznevelési rendszernek és más
érdekelt társadalmi szervezetnek alkotmányos feladat van.
A gyermek-egészségügyi szakszolgálat
Az óvoda egészségfejlesztő pedagógiai tevékenysége beágyazódik a
gyermek-egészségügyi szakhálózat szervezeti tevékenységébe.
Az iskolai
(óvodai) egészségügyi ellátást (26/ 1997. NM sz.) rendelet írja elő, mely
rögzíti az iskola-, (óvoda-) orvosi rendelő alapfelszerelését, az óvoda orvosa
által elvégzendő gyermek-egészségügyi (illetve iskolafogászati) feladatokat,
továbbá a védőnő által önállóan ellátandó tennivalókat. Az óvodai gyermek-egészségügyi
szolgálat és az óvodapedagógus együttműködése – rendeletileg – kiterjed
a gyermek-egészségügyi ellenőrző vizsgálatokra, az óvodai egészségnevelésre, a
pedagógusokra, szülőkre és gyermekekre vonatkozó egészségmegelőző és -fejlesztő
(orvosi, védőnői) tevékenységre.
Az óvodai
egészségügyi szolgálat visszatérő feladata a gyermekek fogászati gondozása,
preventív és terápiás ellátása. A csoportos fogászati (és más
szűrővizsgálatok) megszervezése is megköveteli az óvodapedagógustól és a
védőnőtől az orvosi kezelésektől való félelem leszerelését. Minden egészségügyi
vizsgálat együttes védőnői és óvodapedagógusi előkészítést, megbeszélést
igényel.
A szülők és a
külső szervezetek együttműködése
A gyermek
az egészséges életmódra vonatkozó ismereteit és magatartásmintáját a családból
hozza magával az óvodába. A szülők egészségkulturáltsága, valamint az óvodai
egészségvédelemmel való kapcsolatuk ezért jelentős az egészségpedagógiai óvodai
programban. A gyermek-egészségügyi szolgálat egészségvédő és- fejlesztő feladatát
képezi a szülők számára rendezett egészségvédő ismeretterjesztés, a közös
szülői programok, higiénés és sportrendezvények, a „Szív kincsesláda” program
megszervezése. Ma már gyakorlattá vált évkezdéskor a gyermekorvosi, az önálló
védőnői és a nevelési tanácsadás munkájának bemutatása, továbbá az ún.
óvodalátogatások programja, amelyek megerősítik a szülőkben az óvoda fokozott
egészségvédelmét és fejlesztését.
Az
integrált egészségfejlesztésben – a család és a gyermek-egészségügyi
szakszolgálat tagjai mellett a nevelési tanácsadó-szolgálat, a sportegyesületek
szakértői is részt vesznek.
ÓVODAI EGÉSZSÉGFEJLESZTÉSI FELADATOK
Az óvodai
nevelés immanens (elválaszthatatlan) része az egészség fejlesztésére (promóció)
és az egészségkárosodás megelőzésére (prevenció) irányuló egészségnevelő
tevékenység. Mindkét egészségfejlesztési feladat a testi (szomatikus), a lelki
(értelmi, érzelmi, akarati) és szociális (társas, közösségi) nevelő
tevékenységre vonatkozik. Az óvoda mindennapi nevelési programja az
egészségvédelemre és egészségfejlesztésre épül, azaz az egészségnevelés a
kifejezetten edzőprogramokon túl az óvodai élet valamennyi szakaszára
vonatkozik.
Az óvodai
nevelés kulcskompetenciáját az képezi, hogy a napi program minden elemének
teljesítése a következő gyakorlati kérdésre ad választ: biztosítottam-e a rám
bízott kisgyermek életét és egészségét egyenként vagy a közösségben
(csoportosan), elősegítettem-e egészségvédő/egészségfejlesztő szokások
alakítását. A nevelés tehát a testi (szomatikus) nevelésre alapoz.
1. A
szomatikus nevelés feladatai
Pedagógiaelméletünkben
megkülönböztetjük a testi nevelést a testneveléstől. Az előbbi (az
egészségpedagógiai fogalomhasználatban szomatikus nevelés) felölel minden olyan
ápolási, gondozási, esztétikai tevékenységet, amely a testre, a biológiai
szervezetre irányul. A szomatikus nevelés körében mindennapos óvodai feladat a
személyi higiénére nevelés (a testápolás, a ruházat, a helyes táplálkozás, a
kulturált étkezés gyakorlása), az óvoda környezeti tisztaságának megóvása, a
fertőző betegségek és tartási rendellenességek megelőzése. A szomatikus nevelés
aktív gyakorlatának tartjuk a testedzést, az óvodai nevelési programban
szereplő testnevelést, a mozgáskultúra megalapozását, vagyis a rendszeres
mozgás, fizikai aktivitás szokássá, magatartásuk részévé alakítását, a
biológiailag szükséges mozgásigény kielégítését.
A
fizikai egészség fejlesztési lehetőségeiként az óvodai nevelés során az
alábbiak adottak: az egyéni és közösségi egészségfejlesztés (személyi higiénia),
a
környezet védelme (környezeti higiénia), a gyakrabban előforduló betegségek
megelőzése (profilaxis), testi rendellenességek megelőzése (korai prevenció).
1.1. A személyi és
környezeti higiénia fejlesztése
Személyes
tisztálkodás
A gyermek a családból érkezik az óvodába, magával hozza az otthoni
higiénés szokásokat, amelyek nem feltétlenül azonosak (vagy kapcsolatosak) az
óvoda mindennapos tisztálkodási, testápolási rendjével. A gyermek higiénés
állapotának megítélése, szükség esetén a testápolás pótlása az óvodapedagógus
(és a dajka) bensőséges ellátását (megszégyenítéstől távoltartását) igényli. A
higiénés szemlélet átadása tehát nem jelenthet a gyermek számára
megszégyenítést.
A legfőbb személyi higiéniás nevelési feladat: a kézmosás szokássá
fejlesztése (szeretetteljes légkörben), a saját személyi felszerelés
(törülköző, zsebkendő, fésű, fogmosó-felszerelés, tornafelszerelés, alvópárna)
használata. Alapkövetelmény, hogy a személyi higiénés felszerelés minden
gyermek számára külön-külön álljon rendelkezésre.
A
legintimebb higiénés tevékenység a WC-használat és az anális toalett, a
WC-papír használata. Ennek begyakorlásában a dajka – ha figyelmesen érzékeny a
kisgyermek szexuális beállítottságára – részt vállalhat. Különösen (bevizelés,
beszékelés után) a kimosakodás kíván fokozott intimitást.
Környezeti higiénia
A
környezethigiéniára nevelés magában foglalja az óvoda tisztaságának megóvását,
szépítését, virágosítását: a foglalkoztató termek szellőztetését, az ivóvíz
higiéniáját, a helyes fűtés és világítás biztosítását, az udvar tisztán
tartását, gondozását, a helyiségek, mellékhelyiségek takarítását (benne az
önkiszolgálást is), a taneszközök higiéniáját, rendben tartását. A világszinten
egységesülő, globalizált világ a természet megvédését, a hulladék kezelését, az
energiával való takarékosságot is beemeli az óvodai nevelés kompetenciájába.
A gyermek
az óvodai életének zömét játékkal tölti, a játékhoz különféle játékszereket
használ, amelyeket az ő méreteinek megfelelően kell tárolni, az audiovizuális
eszközöket pedig az óvodapedagógus felügyelete mellett lehet használni. A
festéssel kapcsolatos eszközhasználat után szükséges alkalmat biztosítani a
kimosakodásra.
1.2 Az egészséges táplálkozás megkedveltetése
Kisgyermekkorban a táplálkozás a fejlődés alapfeltétele. Az
óvodáskorú gyermek táplálkozási szükségletét nem lehet a felnőttek
szükségleteihez arányosítva levezetni, mert a kisgyermek anatómiai-biológiai
sajátossága más. Az óvodásgyermek gyomra kicsiny űrtartalmú, nem alkalmas
egyszerre nagy mennyiségű táplálék befogadására.
Az óvodapedagógus hangoztassa azt az elvet, hogy az óvodáskorú
gyermek étrendjében ne (vagy nagyon ritkán) szerepeljen zsíros étel, pörkölt,
erősen fűszerezett hús (pl. tokány), nehezen emészthető töltött káposzta,
gombapaprikás, disznótoros és más ún. magyaros étel.
A városunkban 2éve vezették be a „Minta menza= menzaminta”
programot, amit élelmezési szakemberek állítottak össze és a gyermekek
egészséges táplálkozását hivatott biztosítani.
Nem az étel elkészítése, hanem az étkezés lebonyolítása alkotja az
óvodapedagógus egészségpedagógiai feladatát. Az étkezéshez való előkészületben
a gyermekek is vegyenek részt – életkori fejlettségüknek megfelelő szinten –,
és legyenek részesei étkezéskor az önkiszolgálásnak. Az egészséges táplálkozás
megkedveltetése érdekében szervezzen az óvodai csoport (szülőkkel, támogatókkal
közösen) gyümölcs- vagy zöldségnapot, ismertesse meg az óvodapedagógus a
gyermekeket új ízekkel, ismeretlen italféleségekkel, a gyermekek is vegyenek
részt az ételkészítésben (saláta, köret, gyümölcstál készítésében).
1.3.Rendszeres
mozgás biztosítása
A gyermek mozgásigénye folyamatos kielégítésre vár. Ezért a
mozgásfejlesztés és a mozgáskultúra elsajátítása nem önmagában álló feladat, de
nélkülözhetetlen alkotó eleme a testi nevelésnek). A mozgás segíti a gyermeket
a környező világ jobb megismerésében, a környezet felfedezésében és
meghódításában. A kisgyermek mozgásszükségletének kielégítése legnagyobb részt
a játéktevékenység útján valósul meg, ennek megfelelően a mindennapi
testnevelés középpontjában is a sok mozgással járó játék áll. A
mozgásszükségletet a regenerálódást biztosító pihenés egészíti ki (csendes
pihenő, alvás biztosításával, alvásigény figyelembe vételével).
Játékos tevékenység
A gyermekek különböző életkorukban más-más játékokkal (más-más
játékszerekkel) játszanak. Már csecsemőkortól kezdődően megfigyelhető a gyermek
ún. funkcionális (gyakorló jellegű) játéka, amely a mozgás és a végrehajtás
sikerörömét kelti. A középsőcsoportba lépve a gyermek különböző helyzetekbe,
személyek szerepébe képzeli magát, és játssza el a felvett helyzethez tartozó
szerepeket. Ezeket a játékokat szimbólumjátékoknak nevezi a pedagógia. A
játéktevékenység legmagasabb fokát az alkotó játékok képezik, amelyek egy-egy
cél elérésére hozzák össze a játszó csoportokat.
(Ha a gyermek nem játszik,
akkor beteg, vagy valamilyen pszicho szociális problémája van: autista,
retardált, szorongó stb.).
Mozgás a szabadban
A gyermekek fokozott mozgásigényének kielégítését jól szolgálják
az udvari játékok és munkaeszközökkel való munkálkodások. Mindezek az
általános munkavédelmi szabályok megismertetését, begyakoroltatását és
ellenőrzését igénylik. Jelentős nevelői figyelmet igényel a szabadban a
túlmozgás, a fegyelmezetlen játék felderítése, megfékezése. Közegészségügyi
ellenőrzést kívánnak a homokozók, pancsolók, mászókák, hinták, kerti
szerszámok, valamint a napozás és a vízzel való edzés lehetőségének
balesetmentes kialakítása is.
Mindennapi testnevelés
A rendszeres mozgás biztosítását, a mozgáskultúra megalapozását, a
motoros képességek fejlesztését az óvodai nevelési programban szereplő
délelőtti és délutáni edző tevékenység, a mindennapi testnevelés szolgálja.
Egészségpedagógiai cél a testedzés mellett a mozgás megszerettetése, a közös
(játékos, sportos) mozgás által kiváltott öröm átélése. Mindennap alkalmazható
mozgásgyakorlat lehet a mászás, járás, futás, ugrás, dobás, elkapás. Ezek a
mozgásformák olyan elemi mozgásokat tartalmazzanak, amelyek sportági
mozgásokból levezethetők, de elemi jellegüknél fogva már elveszítették sportági
jellegüket. Az óvodai testnevelés során alkalmazott mozgásformák alkalmasakká
tehetik a gyermeket az életen át tartó sporttevékenység megalapozására.
Testnevelési foglalkozás
(játékos testnevelés)
A mindennapos testnevelés edző (felfrissítő) jellegű gyakorlatai
mellett korcsoportra szabott, testnevelési csoportos foglalkozás is tartható
vegyes csoportban heti egy alkalommal. „A gyermek egészségvédelmét és
egészségfejlesztését szolgáló testi nevelés és sportolás különös kiemelt
helyzetben van az óvodai Alapprogramban.
2. A pszichohigiénés
nevelés feladatai
A
pszichohigiénés nevelés (lelki egészségvédelem) a lelki egészség fenntartásához
és fejlesztéséhez szükséges készségek és képességek kiművelését öleli fel. Főbb
területei közé soroljuk az egészséges napirend gyakorlását, készséggé
alakítását, a hibás viselkedési módok kezelését (leszerelését), a
stresszhatások kompenzációját, a magatartások érzelmi vezérlésére való
készséget, a gyermekektől érkező segítségkérések, az ún. „segélykiáltások”
megértését és megoldását.
A lelki egészség fejlesztésének főbb feladatai:
a társas-társadalmi beilleszkedés (integráció) megvalósítása, a normatartás
(adaptáció) elsajátítása és a tevékenység önellenőrzésének gyakorlása.
2.1.
A beilleszkedési képesség gyakorlása
A mindennapos óvodai nevelési gyakorlat kiemelt feladata a
gyermekek beilleszkedési képességének (a csoportba történő integrációjának)
elősegítése, a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek szociális
integrációjának megvalósítása.
A beilleszkedési képesség
megvalósítása az alábbi személyiségfejlesztő tevékenységeket (akciókat) kívánja
az óvodai csoportok életében (mindennapos nevelési programjában):
– a társkapcsolatok erősítése, az együttműködés fokozása
személyesen, illetve
csoportos tevékenység során;
– a másik személy ismerése, elfogadása,
kedvező társalgási kapcsolat;
– a szegények egészségi lehetőségeinek
megértése, javítása;
– más fajúakkal, származásúakkal,
vallásúakkal, gazdagságúakkal együttműködés szorgalmazása;
– más gyermekközösségekkel, egyesületekkel
kapcsolattartás, barátkozás;
– szolidaritás, bizalom a rászorulókkal
szemben;
– a szegregáció elvének és gyakorlatának elutasítása.
2.2
Az alkalmazkodóképesség fejlesztése
Az egészség tiszta, harmonikus környezetet igényel, amelyben a
fizikai, pszichikus, szociális és esztétikai tényezők egyensúlyt tartanak. Az
egyednek az életben maradáshoz a környezet tényezőihez alkalmazkodnia
szükséges. Az alkalmazkodás (adaptáció) valamely tárgyhoz, állapothoz való
hasonulást, „hozzáilleszkedést”, aktív elfogadást, beállítódást jelent, illetve
tartalmaz. Az alkalmazkodás az egészségtudományban a szervezetnek az adott
környezeti és/vagy ingerfeltételekre adott elviselő reakcióját jelenti; az
egészségfejlesztésben pedig az egyednek a szociális-kulturális normák és formák
iránti elvárásait, a harmonikus személyközi kapcsolatokra és önmegvalósításra
vonatkozó képességét és készségét fejezi ki.
Napjaink globalizációs környezete ilyen alkalmazkodóképességeket
igényel a jövő polgáraitól:
– egészségvédő, balesetmegelőző, szabályt
követő készséges magatartás;
– a változó természeti és kulturális
feltételekhez alkalmazkodó viselkedés;
– az emberi kapcsolatok tiszteletben
tartása, udvarias (segítő) viselkedés;
– napirend, együttműködési program
elfogadása és sikerében való részvétel;
– (saját) betegség esetén a betegviselkedés elfogadása.
2.3 Önismeret és önellenőrzés
Az egészség
tartalmában olyan indikátorokat (változást jelző tényezőket) is tételezünk,
amelyek az egészség tartalmát kisebb-nagyobb időközökben rendszeresen
ellenőrzik, változtatják. Az egészség, mint folyamat a következő visszatekintő,
önellenőrző és korrigáló pszichikus képességeket igényli az óvodáskorban:
– véleményalkotás a saját egészségvédő magaratásról
(önmegvalósítás értékelése);
– az életvédelmi és baleset-megelőzési magatartás tudnivalóinak
ismerete, rizikóhelyzetek elkerülése;
– a saját aktuális életmód értékelő áttekintése, korrekciójának
megtervezése, (táplálkozás, mozgás, szabadidő önellenőrzése);
– más személyekkel való kapcsolat önelemzése (családban,
iskolában, más csoportokban);
– a meglevő testi-lelki szükségletek kommunikációjának és
interakciós módszereinek (pl. a testbeszédnek) elemzése, korrekciója;
– rendszeres
egészségi ellenőrző vizsgálatok elvégzésének és a gondozás-ápolás módjainak
elfogadása.
3. A szociális
egészség fejlesztési feladatai
„Az ember társas lény” – fejtette ki két és félezer évvel ezelőtt
Arisztotelész, a bölcs görög gondolkodó. Ez a megállapítás azt fejezi ki, hogy
az ember társadalomban, emberi közösségekben éli le életét, ami az együttélés
szabályozottságát, a társak egymásra történő kölcsönhatását tételezi. Az óvoda
a család mellett a kisgyermek első szervezett közössége, amely szociális nevelő
funkciója körében a társas-társadalmi életének beszabályozását is elvégzi.
E nevelési feladat a gyermeket a közösségbe való befogadásra,
egyenértékű emberként való elfogadásra készíti elő, és szeretetteljes
együttműködésben való részvételre szoktatja.
Miután a biológiai, pszichikus és társadalmi tényezők között
kölcsönhatás áll fenn, az egészségre ható tényezők társas-társadalmi hatássá is
alakulhatnak, az óvodában elsajátított szociokulturális nevelő hatások ezért a
gyermek későbbi életében is éreztetik hatásukat. Az óvodának mint társadalmi
intézménynek a zavartalan működéséhez és sikeres nevelőmunkájához
nélkülözhetetlen a kiegyensúlyozott légkör, a harmonikus csoportmiliő. Az
együttműködés során keletkezett feszültségek feloldására, a másság
különbözőségeinek elfogadására, baráti kapcsolat létesítésére van igény páros
kapcsolatokban, illetve az együttjátszó gyermekcsoportokban. Az óvodai csoport
tagjait összekötő személyi kommunikáció (beszéd, társalgás) és együttműködés
(közös játékcselekvés) forrasztja össze (egészen az „én csoportom” tudatáig).
Természetes, hogy a gyermekcsoportban az óvodapedagógus az egészséges életmód
szempontjából is mintaadó személy, ezért felelőssége az egészség megőrzésére és
fejlesztésére is kihat.
3.1.
Esélyegyenlőség biztosítása
Az esélyegyenlőség és a másság elfogadása azt az emberi jogot
testesíti meg, hogy minden embert – származására, nemére, nemzetiségére,
vallására, testi-lelki sérülésére, fogyatkozására tekintet nélkül – ugyanazok a
jogok és lehetőségek illetik meg az életben való érvényesülés folyamatában.
Az esélyegyenlőség magában foglalja a másság elfogadását, azaz egy
olyan másik személynek egyenlő társként történő elfogadását, aki a mindennapi
életben, átlagos jellemzőkkel mérve, eltérő személyiség, és akit
eltérése miatt a közösségből való kirekesztés veszélye fenyeget.
Az elfogadás mércéjét az
mutatja, hogy valaki mennyire hajlandó – a saját értékelése alapján – például
egy sérültet, fogyatékost, szociálisan hátrányos helyzetű, kultúrában
elmaradott személyt társadalmilag egyenértékű emberként elismerni, megérteni és
befogadni.
Minősítsük a fogyatékost olyan élethelyzetűnek, akinek
életminősége a környezete alakításával vagy sajátos neveléssel-oktatással
javítható. (Hangsúlyozzuk, hogy az ép és a sérült gyermekek közötti különbség
nem egészségügyi természetű!)
A fogyatkozással élő gyermekek életmódja, teljesítőképessége,
érzelmi beállítottsága, érzékenysége egyéni jellegű, ezért minden gyermek
egyéni bánásmódra tart igényt.
Az
óvodapedagógus alapfeladata e kérdésben a másság elfogadtatása a
gyermekközösséggel. Az óvodapedagógusnak hangoztatott elve legyen az, hogy a
fogyatkozással élő gyermek nem beteg, hanem más: más az életmódja, más a
teljesítménye, több segítséget igényel. Elő kell segíteni, hogy a gyermek
önállóan tudjon közlekedni (eligazodni), szükségleteit (kívánságait) jelezni,
az óvodai személyzettel kommunikálni és a csoportban szokásos viselkedést
megvalósítani.
A
befogadás megvalósításának előfeltétele az érzelmes bemutatás, amelynek lényege
az, hogy az óvodapedagógus ismerteti a gyermek nevét, azt, hogy az új óvodás
szívesen jött a csoportba, majd utal arra, hogy a közös élet, a játékos
mindennapok során milyen figyelmesség mellett fogja ő is jól érezni magát a
csoportban.
Ezt
követően az óvodapedagógus mutassa be a csoport játékait, a játékok elvételének
(megszerzésének) és visszahelyezésének módját, mutassa be a tisztálkodás és
WC-használat módját, az étkeztetés rendjét és az alvási lehetőséget. Mindezt az
óvodapedagógus a dajka segítségével azért tegye meg, hogy a kisgyermek
gyorsabban tájékozódjék a csoportban, az új helyzetben keletkezett félelme,
szorongása megelőzhető legyen.
3.2
Az integráló nevelés követelményeinek teljesítése
Az óvodai nevelésben egyre szélesebb körben valósul meg az
együttnevelés (integráló nevelés) társadalmi igénye az, hogy az óvoda
nevelőközösségének tagjai (tehát nem csak az óvodapedagógus!) a gyermek
fogyatékosságát ne alkalmatlanságként, ne képesség hiányaként, betegségi
állapotként értelmezzék, hanem olyan élethelyzetnek minősítsék, amelyben a
környezet alakításával, sajátos neveléssel-oktatással a sérült életminősége
javítható. Hangsúlyozzuk, hogy az ép és a sérült gyermekek közötti különbség
nem egészségi természetű. (Például egy mozgássérült gyermek különböző
élettevékenységekben éppen olyan „egészségesnek” számít, mint az ép mozgású
társa, csupán a mozgásos teljesítménye korlátozott).
A fogyatkozással rendelkezők közül leggyakrabban mozgásszervi
fogyatékosok, érzékszervi fogyatékosok (látássérült gyermekek), nagyothallók;
ritkábban enyhén értelmi fogyatékosok, beszédhibás gyermekek (dadogók, hadarók,
elakadó beszédűek) találhatók az óvodában nevelkedők között. Fejlesztő
nevelésükhöz szakszerű segítséget a nevelési tanácsadók és a szakértői
bizottságok nyújtanak.
Külön
csoportot képeznek a szociális hátrányú gyermekek, akiknél nem a szervezeti fogyatkozás
okoz hátrányt a személyiség fejlődésében, hanem a családi, társadalmi,
kulturális, anyagi háttér kedvezőtlen hatása (durva bánásmód, szegénység,
lakásnélküliség, kisebbségi megkülönböztetés és más hátrányos körülmény).
3.3 Sajátos nevelési igényűek egészségfejlesztése
A törvény rendelkezése alapján előírás az, hogy minden olyan 3-6
éves kisgyermek, aki csökkent érzékszervi és mozgásszervi fogyatékossággal,
vagy a beszéd- és értelmi fejlettség alacsonyabb fokával rendelkezik, és
sajátos nevelést igényel, normál fejlettségű gyermekek közé, óvodai közösségbe
felvételt nyerhet.
Az ilyen gyermekek óvodai gondozására-nevelésére csak azon óvoda
vállalkozhat, amelyik az alapító okiratában ezen (céltudatos, tervszerű és
szervezett) gondozó-nevelő kötelezettséget felvállalta. Az elvállalt sajátos
nevelési igény teljesítésekor a fogyatékosság részleges vagy teljes körű
módosításának, illetve a képességek eltérő ütemű fejlesztésének kötelezettségét
kell vállalni. A sajátos igényű gyermekek gondozása-nevelése speciális
eljárások alkalmazását, illetve kiegészítő fejlesztő, korrekciós fejlesztő,
visszaállító, valamint gyógyító célú pedagógiai eljárások alkalmazását teszi
nélkülözhetetlenné. E feladat az óvodapedagógus sajátos képzettségét, valamint
az egészségügyi és nevelési tanácsadói szakirányítását igényli.
Sajátos
nevelési eljárásként alkalmazzuk a sérült gyermek előzetes bemutatását a
csoportnak, majd a megérkezéskor olyan bemutatását, amely a segítés, a
barátkozás, a közös játék lehetőségeit és eszközrendszerét részletezi. A
következő lépés a sérült gyermek alkalmazkodási kényszerének feloldása: az
ismeretlen óvodai környezet, az ismeretlen felnőttek és gyermekek, az óvoda
napirendje, életrendje alkalmazkodási kényszerének feloldása.
3.4
Mozgásszervi fogyatékosok sajátos nevelése
A sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelése korai
fejlesztésre épül. A kis lépések elvének alkalmazásához, a gyermekekre
jellemző, cselekvésbe ágyazott képességfejlesztésükhöz kellő időt és alkalmat
kell az óvoda napi programjában biztosítani. A kis lépésekben való haladás elve
különösen az alábbi fejlesztésekre vonatkozik:
– alapmozgások kialakítására,
fejlesztésére;
– a minimális kontaktus, kooperációs
készség a nem szóbeli és a szóbeli kommunikáció fejlesztésére;
– beszélgetés kezdeményezése, aktív
szókincs bővítésére, a beszédmegértés fejlesztésére, emlékezeti megtartás
gyakorlására;
– az alapvető önkiszolgálási szokások kialakítására, az ehhez
szükséges jelhasználat és logikai funkciók fejlesztésére.
Sajátos
nevelési feladatot jelent a beszédhibás gyermekek fejlesztő nevelése. A
beszédszervek organikus vagy funkcionális elváltozása, a központi idegrendszer
sérülése, vagy valamely pszichikus ok a gyermek beszédzavarához vezethet, és a
hangképzés különböző rendellenességét (artikulációs zavar, dadogás, hadarás,
pöszeség, orrhangzós beszéd) válthatja ki. A beszédzavar óvodai körülmények
között leggyakrabban félelmi, izgalmi, kudarckerülés hatására lép fel. A
beszédhibák korrekciója logopédiai feladat, szakszerű megoldásához szakember
segítségét kell kérni, ugyanis a beszédhiba a gyermek értelmi fejlődését,
szociális kapcsolatainak alakulását akadályozhatja.
3.5 Értelmi fogyatkozású gyermekek nevelése
Az értelmi
fogyatkozású, elmaradottságú (retardált) gyermekekkel kapcsolatos speciális
óvodai nevelés tartalma egyedi jellegű. A gyengén értelmi fogyatkozású gyermek
ugyan értelmileg károsodott (organikusan vagy funkcionálisan sérült), mégis a
nem-fogyatékos csoportba – megfelelő pedagógiai program segítségével –
sikeresen integrálható, együttnevelhető.
Az értelmileg
retardáltak speciális fejlesztését biztosító pedagógiai célok a (normál) óvodai
csoportban az alábbiak lehetnek:
– a fogyatékos elfogadtatása a társaitól és a társak elfogadása a
fogyatékostól;
– szükségleteinek jelzése, a jelzés fogadása a közösségben, a
jelek kódolása;
– mozgásszükséglet kielégítése, társkapcsolat alakítása,
befogadás;
– kommunikációs készség gyakorlása, fejlesztése;
– közösségi tapasztalatszerzés, normatartás;
– emlékezetgyakorlás,
önálló problémamegoldás.
3.6 Autista gyermekkel való bánásmód
Az autizmus lényege a kommunikációs kapcsolati készség, a társas
együttműködő viselkedés és a céltételező gondolkodás minőségi károsodása, a
szociális kapcsolatok elutasítása, a verbális kommunikáció zavara
(elutasítása), azaz a kommunikációs és a szociális készség károsodása és
fennálló zavara. Az óvodapedagógus az autista gyermeket elzárkózásáról, különc
és ismétlődő viselkedéséről, különc gesztusáról és beszédritmusáról, feltűnő
mozgásismétléséről (pl. repkedő kézmozgás, lábujjhegyen járás) és játékáról,
rutincselekvésekhez való ragaszkodásából, érzelmes kitöréseiből ismerheti fel.
E társkapcsolati és kommunikációs jellemzők esetén a gyermek
fejlődésének és egészségfejlesztésének alapfeltétele a társkapcsolati és
kommunikációs készség (ismétlés, gyakorlás útján történő) fejlesztése: a
gyermek játszótársként való elfogadtatása, mert a társkapcsolattal együtt a
verbális kommunikáció is megindul).
A
gyermekközösség játéktevékenysége és aktivitása (szociális kapcsolata) képes az
autista gyermek kommunikációs kapcsolatát is észrevehetően javítani, valamint
az agresszív viselkedés elmaradását segíteni.
3.7 Szociális hátrányúak nevelési sajátossága
A
társadalmi beilleszkedés és az eredményes személyiségfejlesztés szempontjából
meghatározó jelentőségű a mélyszegénységben élő, rossz családi körülmények
között nevelkedő gyermekek óvodai integrált nevelése. A halmozottan hátrányos
helyzetű gyermekek óvodai „megelőző” egészségneveléséhez szükség lehet a
gyermekvédelmi szakhálózat (jogi, pedagógiai, egészségfejlesztő) segítségét
kérni, az óvodaszék, a szülői szervezetek, munkaközösségek társadalmi
összefogását is igénybe venni. Az óvodapedagógiai gyakorlatban a szülők
társadalmi integrációjának segítésére többféle módszer és alkalom alakult ki.
Ezek közül ismertebbek: klubfoglalkozások, munkadélutánok, közös séták,
kirándulások, orvosi tanácsadás, csoport szülői értekezletek.
Sajátos nevelési igény mutatkozik meg a roma származású gyermekek
integrált óvodai nevelése során. Az integrált nevelés megoldása a társadalmi
beilleszkedés szempontjából meghatározó jelentőségű, elősegíti a roma népesség
sajátos gazdasági, kulturális hátrányos helyzetének felszámolását, a másság
kedvező társadalmi megítélését. A sajátos nevelési igény okai így jelennek meg
az óvodában (Székely 2005: 319–320):
– különbözik a roma gyermekek családi
szocializációja és kulturális mintája, más a családi (törzsi) hagyománya;
– mutatkoznak nyelvi kommunikációs
(szövegértési) hátrányok (főleg a beás és az oláhcigány családok mintája
következtében;
– magas arányú a szülők munkanélkülisége,
vele együtt a család szegénysége;
– a gyermekszegénység minden hátrányával
együtt öröklődik;
– a roma családokban élők egészségi
állapota az átlagosnál rosszabb, jelentős arányú a szenvedélybetegek száma;
– a társadalomban még él a roma
származásúak hátrányos megkülönböztetése, előítélete, a gyermekek elkülönítő
nevelésére törekvés;
– gyakori a roma gyermekek óvodai nevelésből való kimaradása,
megszakítása.
Az egészségfejlesztés nemzeti stratégiája (Legyen jobb a
gyermekeknek! címmel) országos feladatként tűzi ki [47/2007. (V. 31.) OGy.
hat.] az óvodáskorúak nevelésében:
– a roma származású gyermekeknek a családból az óvodai közösségbe
való átmenetének segítését;
– nemzeti identitásuk megtartása mellett az óvodai napirend
(szokásrend) megismertetését, elfogadását;
– az egészséges életvitel szabályainak gyakorlását;
– az egészséges táplálkozási szokások alakítását;
– a közösségi viselkedéskultúrának a többségi társadalomhoz
illesztését;
– az egészséget támogató családi környezet segítő támogatását,
megvalósítását;
– a káros
szenvedélyek (alkohol- és drogfogyasztás, dohányzás) megelőzésére szolgáló
meggyőző ismeretterjesztést.
3.8 A gyermekbántalmazás és agresszió megelőzése
A gyermekvédelem a gyermek jogainak érvényesítéséhez, a szülők
kötelességeinek teljesítéséhez, a veszélyeztetés megelőzéséhez nyújt jogi
hátteret. A gyermek védelméről szóló (2010. évi LXVI. törvénnyel módosított
1997. évi XXXI.) törvény a gyermek jogainak védelmét, a hatósági intézkedések
lebonyolítását a családra, az óvodára (mint nevelési intézményre), a
gyermekvédelmi intézményrendszerre, továbbá az egyes szakszolgálatokra
(egészségügy, rendőrség, ügyészség, bíróság) és a társadalmi szervezetekre
bízza. A gyermek jogainak érvényesítése (ellátása, gondozása, nevelése)
elsődlegesen a családra tartozik, ebből az óvodai nevelés kompetenciakörébe a
személyiség fejlesztése, a veszélyeztetettség megelőzése, a gyermekvédő
szolgáltatást nyújtókkal való (megelőző, ellenőrző, gyámhatósági) kapcsolat
tartozik. A gyermekvédelmi feladatokat az óvodapedagógusok a
gyermek-egészségügyi szakszolgálattal alaptevékenységként látják el, azaz
hivatásbeli alaptevékenységük elválaszthatatlan része a gyermekvédelem.
A gyermek
a veszélyeztetett helyzetét félelem, szorongás, agresszív viselkedés jeleinek
kíséretében hozzátartozói köréből hozza magával az óvodai életbe. A
veszélyeztetettség hátterében leggyakrabban alkoholista, kábítószer-élvező,
nagydohányos, bűnöző magatartású családi háttér fedezhető fel.
A
felderítés és a tanácsadás családlátogatással, egyéni beszélgetéssel, a
nevelési tanácsadó vagy orvosi tanácsadó bekapcsolásával, illetve több óvodában
szülői klubok, nyílt óvodai napok programjával, közös rendezvényekkel
valósítható meg.
A
bántalmazott gyermeken az óvodapedagógus felderítheti – az olykor hosszan tartó
–bántalmazás nyomait, és intézkedhet (a szülőknél vagy a gyámhatóságnál)
a bántalmazás megszüntetése iránt.
3.9 A dohányzás
megelőzésének óvodai programja
Megelőző
intézkedésként legyen tilos az óvoda egész területén a dohányzás, és induljon
mozgalom a kisgyermekek otthoni dohányzásmentes környezete érdekében. Az óvodai
nevelési programba alternatív módszerként felhasználhatók: képek a dohányzó
környezetről, címkék és dobozok gyűjtése, rajzok, gyurmák az egészséges
életmódról, tüdőt „szellőztető” tornagyakorlatok, dohány- és égéstermékének
érzékelése, meghívott sportolók elbeszélése, helyzetgyakorlat a dohányzási
veszély bemutatására.
ÖSSZEGZÉS
A
felvázolt rendszerből kiolvasható, hogy a felgyorsult világ egyre újabb
egészségvédő/egészségfejlesztő feladatok elé állítja az óvodai nevelést.
Az
egészség fejlesztése a kisgyermekkortól kezdődik, így az óvodai egészségnevelés
megalapozó jelentőségű a személyiségfejlesztésben. A modern értelmezésű
egészségnevelés széleskörűen készíti fel az óvodásgyermeket az egészség
védelmére: edzi a testi erőnlétét, gondozza lelki (érzelmi, akarati, értelmi)
kiművelését és az embertársakkal kapcsolatos (szociális) együttműködési készségét.
A gyermek egészsége társadalmi ügy, megvédése
és fejlesztése a nemzeti nevelési program szerves része, így válik az
egészségpedagógia az óvodapedagógia kulcsfeladatává. A mindennapos óvodai
nevelés az egészséget, mint alapvető értéket állítja minőségfejlesztő
programjába, integráló akcióiban biztosítja az esélyegyenlőséget, fejleszti és
korrigálja életmódbeli képességeit. Az egészség hármas (testi, lelki,
társkapcsolati) jellemzője megbonthatatlanul egybefonódik a
személyiségfejlesztés feladatával, azaz: annak védelme, fejlesztése nem önálló
nevelési feladat. A speciális egészségfejlesztő szempontokra és módszerekre
azonban az óvodapedagógusnak tudatosan kell felkészülnie.
Az érzelmi, az erkölcsi
és a közösségi nevelés
Az
érzelmi, az erkölcsi és az értékorientált közösségi nevelés
Cél:
Az érzelmi, erkölcsi, és a
közösségi nevelés célja a gyermek egyéni érdekeinek, tulajdonságainak,
képességeinek kibontakoztatása a közösségen belül, az óvoda normáinak
tiszteletben tartásával.
Feladat:
.
- Az
óvodáskorú gyermek egyik jellemző sajátossága a magatartás érzelmi
vezéreltsége. A személyiségén belül az érzelmek dominálnak, ezért
elengedhetetlen, hogy az óvodában érzelmi biztonság, otthonosság, derűs,
kiegyensúlyozott, szeretetteljes légkör vegye körül.
- Már az óvodába lépés előtt / nyílt nap /, és az
óvodába lépéskor kedvező érzelmi hatások érjék a gyermekeket. A
beszoktatás időszaka meghatározza a gyermek kialakuló érzelmi kötödését az
óvodához. Az óvodapedagógus, dajka feladata a szülőkkel együtt a lehető
legnyugodtabb feltételek megteremtése a gyermek közösségbe történő
beilleszkedéséhez.
- Olyan óvodai légkört teremtünk, amelyben az
egyének közötti kapcsolat sokféle érzelmi kifejezést és élményt biztosít.
- Olyan állandó értékrendet közvetítünk, ami
hozzájárul a pozitív értékek kialakulásához, az erkölcsi / együttérzés,
segítőkészség, önzetlenség, figyelmesség / és akarati tulajdonságok /
önállóság, önfegyelem, kitartás, feladattudat, szabálytudat /
fejlődéséhez.
- Olyan tevékenységet szervezünk, amellyel erősítjük
az én-kontroll funkcióit, csökkentjük az agresszivitás lehetőségét.
- Az emberi és természeti környezet értékeinek,
szépségeinek felismerését érzelemmel teli tapasztalásokkal, sokféle,
szemléletes módszerrel segítjük. Megismertetjük a gyermeket szűkebb és
tágabb környezetével, amely elősegíti a hazaszeretet és a szülőföldhöz
való kötödés érzelmi alapjait.
- Beszéddel, metakommunikációval, a
mindennapi meséléssel erősítjük a gyermekek önkifejezését, az érzelmek,
élmények kifejezésének lehetőségeit. A gyermeki magatartás szempontjából
modell értékű legyen az óvodai alkalmazottak kommunikációja, bánásmódja és
viselkedése.
- A társas együttélés szabályainak, szokásainak
megismertetésével, segítségével tesszük örömtelivé, értelmessé az óvodás
éveket, melyek hatást gyakorolnak életük későbbi viselkedés kultúrájára
is. Az óvodapedagógus elfogadó és
befogadó személyisége nevelje a gyermeket annak elfogadására, megértésére,
hogy az emberek különböznek egymástól.
- A kiemelt figyelmet igénylő gyermekeknek biztosítjuk
a sajátos törődést, speciális felkészültséggel rendelkező szakemberek
bevonásával.
- Az
óvoda a gyermek nyitottságára épít, és ahhoz segíti a gyermeket, hogy
megismerje szűkebb és tágabb környezetét, amely a nemzeti identitástudat,
a keresztény kulturális értékek, a hazaszeretet, a szülőföldhöz és
családhoz való kötődés alapja, hogy rá tudjon csodálkozni a természetben,
az emberi környezetben megmutatkozó jóra és szépre, mindazok
megbecsülésére.
A gyermeki magatartás alakulása szempontjából az
óvodapedagógus, az óvoda valamennyi alkalmazottjának kommunikációja, bánásmódja
és viselkedése modellértékű szerepet tölt be.
A fejlődés várható
eredménye az óvodáskor végén:
*
A gyermekek szívesen
járnak óvodába, aktív, tevékeny résztvevőivé válnak a közösség életének.
*
A közös
tevékenységekben képesek együttműködni társaikkal és a felnőttekkel.
*
Örömmel tölti el őket
a közösen átélt siker, a közös élmények.
*
Érdeklődőek társaik és
a közvetlen környezetükben élők iránt.
*
Képessé válnak
türelemmel, figyelemmel meghallgatni társaik és az óvodapedagógus
mondanivalóját.
*
Érzelmileg elfogadják
egymást, képessé válnak a különbözőségek elfogadására.
*
Képessé válnak a
helyes viselkedési szabályok betartására, kialakulóban vannak azok a
magatartási formák, szokások, amelyek a természeti és társadalmi környezet
megbecsüléséhez és megóvásához szükségesek.
*
A szociálisan
egészségesen fejlődő gyermek készen áll az iskolai élet és a tanító
elfogadására, képes a fokozatosan kialakuló együttműködésre, a
kapcsolatteremtésre a felnőttel és gyermektársaival. Szociálisan éretté válik
az iskolakezdésre.
Az anyanyelvi, az értelmi
fejlesztés és nevelés megvalósítása
Minden nemzetnek fő kincse az
anyanyelve. Ha elhal, a nemzet megszűnik létezni, és beolvad a környező népek
tengerébe.
A magyar nyelv rendkívül gazdag.
Beszédpéldáinkon keresztül is megismertetjük a gyermekeket nyelvünk
szépségével, árnyaltságával, a helyes mondat-szerkesztéssel.
Az óvodai anyanyelvi nevelés
során elsősorban a szókincset, a beszédértést, és az önálló szóbeli megnyilvánulásokat
fejleszthetjük a beszédkedv felkeltésével, az élmények megbeszélésével,
mesével, verssel, bábozással, változatos irodalmi élmények nyújtásával.
A népi mondókák, a versek, a
mesék ősi forrásai az anyanyelvi nevelésnek, régi értékeket, hagyományokat
közvetítenek. Közösen átélt örömök, és élmények elszakíthatatlan szálakkal
kötik össze az óvodapedagógust és a gyermeket anyanyelvükkel és egymással.
Cél:
- Az anyanyelv ápolása, a szép magyar beszéd
elsajátítása a különböző tevékenységek során.
- Ismereteik, tapasztalataik rendszerezése, új
élmények szerzése, értelmi-és alkotó képességek, kreativitás fejlesztése.
Feladat:
- Az irodalom iránti érdeklődés felkeltése versek,
mesék mondókák kiválasztásával.
- Nyelvi képességek fejlesztése báb-és dramatikus
játékokkal.
- A gyermeki önkifejezés lehetőségének biztosítása
szabad szöveg megfogalmazásával.
- A gyermekek érdeklődésére, kíváncsiságára,
érzelmeire építve, játékon és egyéb tevékenységeken keresztül közvetítjük
azokat a tapasztalatokat, melyek a gyermekek értelmi fejlesztését segítik.
- Megfelelő motivációval juttatjuk el a
gyermekeket az elvont gondolkodás elvárható szintjére.
- Anyanyelvi és kommunikációs képességek
fejlesztése során alakítjuk, erősítjük a gyermekek beszédbátorságát,
beszédaktivitását, segítjük az anyanyelvi kultúra megalapozását.
- Rendszeresen biztosítunk mozgásos
játék-lehetőségeket, melyben fejlődik a gyermekek vizuális memóriája,
térről való ismerete, térészlelésük, harmonikus mozgásuk.
- Kihasználjuk a játék összetett képességfejlesztési
lehetőségeit.
- Rendszerezzük, célirányosan bővítjük a gyermekek
spontán szerzett tapasztalatait, ismereteit, az óvodai nevelési módszerek
segítségével.
- Olyan segítő, ösztönző környezet biztosítása,
mely elősegíti valamennyi értelmi képesség, különösen a képzelet és a
kreativitás fejlődését.
A fejlődés várható eredménye óvodáskor végén:
*
Kialakul a
gyermekekben a megfelelő színvonalú beszédértés
*
Képesek szóbeli
kifejezésre
*
Igénylik és szeretik a
találós kérdéseket, verseket, meséket
*
Képesek elkezdett mesét
folytatni.
*
Bátran kommunikálnak a
felnőttekkel és társaikkal
*
A meglévő
tapasztalataikat különböző tevékenységekben és élethelyzetekben tudják
alkalmazni.
*
Gondolkodásukra
jellemző a kreativitás.
Az óvodai élet
megszervezése
Személyi feltételek
A törvényes
működéshez megfelelő számú dolgozóval rendelkezünk.
A
Románvárosi Óvoda jelenleg 17 dolgozóval működik. 2 fő (óvodavezető,
óvodavezető helyettes) irányítja az egység munkáját,
Az
óvodánkban a nevelőmunka központjában a gyermek áll.
- Az óvodai nevelőmunkánk kulcsszereplője az
óvodapedagógus, akinek személyisége meghatározó a gyermek számára.
Jelenléte a nevelés egész időtartamában fontos feltétele az óvodai
nevelésnek. Elfogadó, segítő, támogató attitűdje, modellt, mintát jelent a
gyermekek számára.
- Az óvodapedagógusi tevékenységnek és az óvoda
működését segítő nem pedagógus alkalmazottak összehangolt, példaértékű
munkájuk, hozzájárul az óvodai nevelés eredményességéhez.
- A különleges bánásmódot és kiemelt figyelmet
igénylő gyermekek fejlesztése speciálisan képzett szakember közreműködését
igényli.
- A nemzetiséghez tartozó gyermekeket nevelő óvodában
a dolgozók feladata, hogy megvalósítsák a nemzetiségi óvodai nevelés
célkitűzéseit.
- Ha intézményünkben migráns gyermekek nevelése is
történik, az ott dolgozók feladata, lehetőséget teremteni számukra, hogy
megismerhessék egymás kultúráját, anyanyelvét.
Tárgyi feltételek
- Intézményünk rendelkezik a pedagógiai program
megvalósításához szükséges tárgyi feltételekkel. Az óvodában van vezetői
iroda és a szülők fogadására alkalmas helyiség. Fejlesztő szobával,
tornaszobával sajnos a mai napig nem rendelkezünk.
- Az óvoda épülete, udvara, kertje, berendezése oly
módon van kialakítva, hogy az szolgálja a gyermek biztonságát, kényelmét,
megfelel változó testméreteiknek, biztosítja egészségük megőrzését,
fejlődését.
- A gyermekek számára megfelelő mosdó és öltöző
helyiségek vannak kialakítva.
- Csoportszobáink a gyermeklétszámhoz viszonyítva
megfelelő méretűek, világosak. Lehetővé teszik a gyermekek mozgás- és
játékigényük kielégítését. Az óvodapedagógusok törekednek arra, hogy a
gyermekeket harmóniát árasztó színekkel, formákkal, anyagokkal vegyék
körül. A gyermekek által használt tárgyi felszerelések számukra
hozzáférhető módon, és biztonságosan vannak elhelyezve.
- Az óvodai nevelést segítő eszközök mennyisége,
minősége megfelelő, de folyamatos felújítása, pótlása szükséges.
Óvodai élet megszervezése
- Az
óvodai nevelést a jóváhagyott pedagógiai program alapján valósítjuk meg, a
teljes óvodai életet magába foglaló tevékenységek keretében megszervezve,
az óvodapedagógusok jelenlétében és közreműködésével.
- A
pedagógiai munka tervezése az intézményben magába foglalja a pedagógiai
szabadságot, illeszkedik az óvoda arculatához.
- A
csoportra szabott nevelési terv készítése és értékelése negyedévente
történik. Az óvodapedagógusok a tevékenységekhez kapcsolódó fejlesztési
tervet annak megfelelően készítik, ahogy a csoportban a délelőttös,
délutános váltás történik. Az óvónők heti váltásban dolgoznak.
- A
gyermek egészséges fejlődéséhez, fejlesztéséhez a napirend és a heti rend
biztosítja a feltételeket, melyek a megfelelő időtartamú, párhuzamosan is
végezhető, differenciált tevékenységek, valamint a gyermek együttműködő
képességét, feladattudatát fejlesztő, növekvő időtartamú (5-35 perces)
csoportos kezdeményezések tervezésével, szervezésével valósulnak meg
intézményünkben. A napirendünk igazodik a különböző tevékenységekhez és a
gyermek egyéni szükségleteihez, valamint tekintettel van a helyi
szokásokra, igényekre. A rendszeres időpontban ismétlődő tevékenységek a
gyermek érzelmi biztonságát teremtik meg. A napirenden a tevékenységek
közötti harmonikus arányok kialakítását a gyermekcsoport óvodapedagógusai
alakítják ki, szem előtt tartva a játék kitüntetett szerepét, egyes
gyermek fejlettségi és igényszintjének megfelelően.
- Az
óvodapedagógusok a pedagógiai munkát segítő munkatársakkal együttműködve
végzik a gondozási feladatokat, ezzel segítve a gyermekek önállóságát. A
gyermek fejlődése szempontjából fontosnak tartjuk a gondozási tevékenységre
szánt elegendő időt, hiszen az óvodapedagógus a gondozás folyamatában is
nevel, építi kapcsolatait a gyermekekkel.
- A
gyermekek megismerését és fejlődését nyomon követő dokumentáció a
következő részekből áll:
-
óvodába lépés elején,
óvodában történő tájékozódás során „A gyermek anamnézise” lap kitöltése,
-
újonnan belépő gyermek
esetén, óvodába érkezését követő első hónap végén, „Beszoktatási tapasztalat”
rögzítése,
-
„A gyermek fejlődését
nyomon követő dokumentum” kitöltésére évente két alkalommal kerül sor, november
31, és május 31,
-
„Szülői tájékoztatás a gyermek fejlődéséről”
évente legalább két alkalommal, illetve szükség szerint kötelező.
Az óvodai és iskolai szociális segítő tevékenység működése
1. A Család- és Gyermekjóléti Központ
vállalja, hogy a fent nevezett Köznevelési intézményben és valamennyi
tagintézményében jogszabályban meghatározott szakirányú végzettségű
szakemberrel biztosítja az óvodai és iskolai szociális segítő tevékenységet.
2. A Család- és Gyermekjóléti Központ
vállalja, hogy 2018. szeptember 01.
-től határozatlan ideig biztosítja az óvodai és iskolai szociális segítő
tevékenységet.
3. A Család- és Gyermekjóléti Központ
vállalja az óvodai és iskolai szociális segítő tevékenység eszköztárának
kialakítását a helyi viszonyoknak és szükségleteknek megfelelően, a felmerült
problémák kezelését, a szolgáltatás nyújtásának megtervezését, szervezését és
lebonyolítását. Az óvodai és iskolai szociális segítő a gyermeknek, a
családjának és az intézmény pedagógusainak nyújt támogatást olyan módon, hogy
·
segíti a gyermeket a
korának megfelelő, a tanulmányi kötelezettségei teljesítéséhez, a Köznevelési
intézménybe való beilleszkedéséhez szükséges kompetenciái fejlesztésében,
·
segíti a gyermek
tanulmányi kötelezettségeinek teljesítését akadályozó tényezők feltárását és
megoldását,
·
segíti a gyermek
családját és a pedagógust is a gyermek szükségleteinek felismerésében és
figyelembevételében, elsődlegesen a gyermekek veszélyeztetettségének
megelőzésében, a már kialakult veszélyeztetettség megszüntetésében,
·
a szociális segítő részt
vállal a Köznevelési intézmény mentálhigiéniai-, sport-, és kulturális
rendezvényeinek szervezésében, lebonyolításában, valamint aktív részvételével
elősegíti a prevenciós programok szervezését, megvalósítását,
·
a szociális segítő igény
esetén lehetőségéhez mérten részt vesz a tantestületi-, és a szülői
értekezleteken.
4. A Család- és Gyermekjóléti Központ
vállalja, hogy az óvodai és iskolai szociális segítője támogatja a Köznevelési
intézményben a gyermekvédelmi jelzőrendszer működtetését, illetve a Köznevelési
intézményben felmerülő életvezetési, szociális, szocializációs problémák
megoldásához nyújt segítséget a gyermekeknek, családjaiknak, igény szerint
pedagógusoknak, valamint a nevelő-oktató munkát segítő szakembereknek egyaránt.
5. Az együttműködés
alapját képezi: az észlelő- és jelzőrendszeri tagok, intézmények, szakemberek
és magánszemélyek közötti együttműködés, melyek célja a problémák,
veszélyeztető tényezők, krízishelyzetek észlelése, felismerése és jelzése a
Család- és Gyermekjóléti Központ felé. Az együttműködés során kiemelkedő
szerepe van a folyamatos információáramlás biztosításának a gyermekek és
családjaik problémáinak mielőbbi megoldása, a krízishelyzet következményeinek
enyhítése, állapotromlás megelőzése érdekében. Az óvodai és iskolai szociális
segítő aktív jelzőrendszeri tagként látja el feladatát.
6. A Köznevelési intézményt az óvodai és
iskolai szociális segítő szakemberrel való konzultáció nem mentesíti jelzési
kötelezettsége alól (írásos formában jelzőlapon) a gyermek
veszélyeztetettségének észlelése esetében. Amennyiben az óvodai és iskolai
szociális segítő észleli a gyermek veszélyeztetettségét és szükségesnek tartja
a jelzést megtenni, akkor erről tájékoztatja a Köznevelési intézmény vezetőjét,
egyben felhívja a figyelmét a jelzési kötelezettségére.
7. A Család- és Gyermekjóléti Központ az
alábbi szolgáltatásokat biztosítja a Köznevelési intézményben az igények és
lehetőségek figyelembe vételével egyeztetést követően:
Csoportban
végzett szociális segítő munka keretein belül:
Szociális
segítőink a csoport munka eszközeinek alkalmazásával látják el feladataikat,
figyelembe véve helyi igényeket, szükségleteket, kéréseket.
Közösségi
szociális segítő munka óvoda keretein belül:
A
közösségfejlesztés szociális segítőink által nyújtott tevékenység, melynek
célja, hogy egy időben, egy helyen egy témában egy közösségnek tartsanak
rendezvényeket, programokat, melyek a prevencióra és/vagy a korrekcióra
helyezik a hangsúlyt.
•
Segítőink részt vesznek az óvoda által
szervezett, az egész óvodai közösséget érintő rendezvények lebonyolításában.
•
Segítik a gyermekvédelmi munkát az
intézményekben.
•
Részt vesznek a nevelőtestületi
értekezleteken, szülői értekezleteken, fogadó napokon elérhetőséget
biztosítanak a szülők számára.
•
Együttműködést alakítanak ki az óvodában
dolgozó szakemberekkel, működő szülői szervezetekkel, partner intézményekkel.
Egyéni segítés (tanácsadás)
keretein belül:
Az egyéni segítést a szakembereinktől kérheti
maga a gyermek, a szülő, a pedagógus, vagy más intézmény, de kezdeményezhetik a
segítőink is, ha valamilyen problémát érzékelnek.
A jelzett vagy észlelt probléma esetén az
segítőink megvizsgálják a probléma hátterét, melyhez információt gyűjtenek a
gyermektől, pedagógustól vagy szülőtől, esetleg egyéb szakembertől,
intézménytől. Amennyiben a segítőink segíteni tudnak saját, a Köznevelési
intézmény keretein belül a probléma megoldásában, úgy a rendelkezésre álló
eszközökkel kezeli azt.
Szociális segítőink esetkezelést nem
végeznek, ezért amennyiben a probléma megoldása 1-2 alkalommal történő
tanácsadással nem kezelhető, delegálják gyermeket, családot a probléma
jellegétől függően a Család- és Gyermekjóléti Szolgálathoz vagy Központhoz,
esetleg más intézményekhez/szakemberekhez.
A fenti
feladatoknak, tevékenységeknek az Nkt. és végrehajtási rendeletei alapján
történő megvalósulása a következőképpen történik[1]:
8. Az óvodai és
iskolai szociális segítő heti 2 óra időtartamban személyes megjelenéssel a
Köznevelési intézményben, illetve tagintézményeiben, feladat ellátási helyein
tartózkodik és ügyfélfogadást biztosít. A szociális segítő ügyfélfogadási ideje
az általa ellátott intézményekben kifüggesztésre kerül. A szociális segítő az
ügyfélfogadási időn kívül csoportos, közösségi és egyéni szociális
tevékenységet folytat. A szociális segítő munkaidejének teljesítése a
Központban kerül igazolásra jelenléti íven. Az ügyfélfogadási időn kívüli
időintervallumban – a segítő szakember munkaidejében – telefonon és e-mailen
elérhető.
9. Az óvodai és
iskolai szociális segítő szakember munkáját úgy kell megszervezni, hogy a
feladatellátásával párhuzamosan a Család- és Gyermekjóléti Központ szakmai
teamjében rendszeres esetmegbeszélésen, valamint szupervíziós ülésen vegyen részt.
10. A Köznevelési intézmény vállalja, hogy a
szociális segítő tevékenységet végző szakember számára a fenti szolgáltatások
nyújtásához előzetes egyeztetés alapján, szükség szerint helyiséget biztosít,
ahol a személyes konzultáció feltételei adottak. Az eseti csoportos
foglalkozások lebonyolításához is biztosít – előzetes egyeztetés alapján – arra
alkalmas helyiséget.
11. A Köznevelési intézmény vállalja, hogy a
szociális segítő tevékenységet végző szakember számára az alábbi tárgyi
eszközöket biztosítja intézményeiben a szolgáltatás teljesítéséhez:
• fénymásoló, scanner használata (szükség esetén),
• telefon és scanner használata (szükség esetén),
• internet hozzáférés,
• projektor használata szükség esetén.
12. A Köznevelési intézmény biztosítja, hogy a
Család- és Gyermekjóléti Központ és az óvodai és iskolai szociális segítő
nevét, elérhetőségeit (e-mail címét, telefonszámát, a szolgáltatást biztosító
intézmény nevét), programjait, plakátjait, szóróanyagait az Intézmény webes
felületén, valamint hirdető tábláin elérhetővé teszi.
13. A Család- és Gyermekjóléti Központ az
alábbi tárgyi eszközöket biztosítja a szolgáltatás végzéséhez:
• az adminisztrációhoz szükséges eszközöket,
• a Család- és Gyermekjóléti Központ által szervezett
programokhoz szükséges eszközöket.
14. A Köznevelési intézmény vezetősége
lehetővé teszi és támogatja, hogy a delegált szociális segítő szakember a
szakma előírásának megfelelően végezhesse a tevékenységét, biztosítja a
szociális szakember és helyettesének rendszeres bejutását és ott tartózkodását
az intézménybe, ezzel párhuzamosan biztosítja számára a szakmai autonómiát.
Továbbá biztosítja számára a szülői értekezleteken és a nevelőtestületi
értekezleteken való részvételt.
15. Adatvédelemre,
titoktartási kötelezettségre vonatkozóan a Család- és Gyermekjóléti Központ,
illetve az óvodai és iskolai szociális segítő a gyermekek védelméről és a
gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.)
135. § (1) bekezdése alapján kezeli a gyermek és a szülő Gyvt. 135. § (2)
bekezdésében foglalt adatait. A Köznevelési intézmény a nemzeti köznevelésről
szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nkt.) 41. § (7) bekezdés d)
pontja alapján továbbíthatja az ott meghatározott adatokat a Család- és
Gyermekjóléti Központnak. A Köznevelési intézmény dolgozóit, valamint az óvodai
és iskolai szociális segítőt a jogszabályokban és a szakmai etikai kódexekben
foglaltaknak megfelelően titoktartási kötelezettség terheli a gyermekkel és
családjával kapcsolatos minden olyan tényt, adatot, információt illetően,
amelyről a velük való kapcsolattartás során szereztek tudomást. E kötelezettség
a foglalkoztatási jogviszony megszűnése után is határidő nélkül fennmarad. A
titoktartási kötelezettség azonban nem terjed ki a nevelőtestület tagjainak
egymás közti, valamint a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjaival történő, a
tanuló fejlődésével összefüggő megbeszélésre. Ha felmerül a gyermek
veszélyeztetettsége, annak a Család- és Gyermekjóléti Szolgálat felé történő
jelzése során az adattovábbításhoz az érintettek hozzájárulására nincs
szükség [Nkt. 42. § (1) és (3) bek.].”
Napirend
Időtartam Tevékenységek
6-1030-ig Játék
a csoportszobában____
Játékba
integrált egyéni és mikrocsoportos tevékenységek:
-
mozgás /heti egy
alkalommal nagytestnevelés/
-
mozgás zenére
-
vers, mese báb
-
ének, zene, énekes
játék
-
rajzolás, mintázás,
kézimunka
-
a külső világ tevékeny
megismerése
-
testápolási teendők
-
folyamatos
tízóraiztatás
-
részképességek
fejlesztése /heti egy alkalommal fejlesztő pedagógiai foglalkozás/
-
Tevékenységek közben
témakörönként párhuzamosan tanítják a magyar és a román nyelvet.
(állandó szókincsgyarapítás)
10-30- 11,30-ig Játék
a szabadban__________
-
udvari játék
-
szervezett
szabályjátékok
-
játszótéri játék
-
környezet megfigyelése
-
séták és kirándulások
szervezése.
11,30-12,30-ig Ebéd_____________________
-
testápolási teendők
12,30-15-ig Pihenés___________________
-
mese
-
alvás
15-17-ig Szabadidős
tevékenység_____
-
testápolás
-
mozgás
-
uzsonna
-
játék a
csoportszobában, jó idő esetén, az udvaron.
Hetirend
A fejlesztés tartalma Kötelező heti Napi gyakoriság
_______________________________megjelenítés_____________________
Testnevelési foglalkozás 1 x tervezett
Mozgás, zenés torna 5 x de-du
(minden napos testnevelés)
adódó
Vers, mese, báb 5x lehetőségek
Kihasználása
Ének, zene, énekes játék 1x tervezett
és spontán
helyzetekben
Rajzolás,
mintázás, kézimunka 1 x folyamatos
minden
nap
Külső
világ tevékeny megismerése 1 x adódó
alkalmak
kihasználása
Játékba
integrált tanulás
folyamatos
Logopédiai
foglalkozás Nevelési Tanácsadó
munkatársa
(helyben)
Román
nemzetiségi anyanyelven 5 x
párhuzamosan
történő
kezdeményezés
népi
tánc 1
x
Pedagógiai
program végrehajtásához kapcsolódó külső szolgáltatás:
Hitoktatás
(katolikus, református, ortodox) 3x1
Angol[2] 1
x
Lovaglás1 1x
Úszás1 2x
Ovifoci1
1x
Jóga
1x
1x
Az óvoda kapcsolatai
Az óvoda kapcsolatot tart azokkal az intézményekkel,
amelyek az óvodába lépés előtt, az óvodai élet alatt, és az óvodai élet után
meghatározó szerepet töltenek be a gyermek éltében. A kapcsolattartás formái,
módszerei alkalmazkodnak a feladathoz és
a szükséglethez. A kapcsolatok kialakításában és fenntartásában az óvoda
legyen nyitott és kezdeményező.
Kapcsolataink:
· Család
· Bölcsőde
· Nevelő otthon
· Pedagógiai szakszolgálat intézményei
· Közművelődési intézmények
· Gyermekjóléti szolgálat
· Egészségügyi intézmények
· Iskola
· Nemzetiségi önkormányzat
· Fenntartó
· Pedagógiai szakmai szolgáltató
· Médiák
·
Gyulai Kistérség Egységes Szociális és
Gyermekjóléti Intézménye
· A Kárpát-medence magyar nyelvű intézményei közötti oktatási tér
kialakítása érdekében az óvoda a külhoni magyar óvodákkal kapcsolatépítésre
törekszik, és – lehetőségei szerint – szakmai kapcsolatot tart fenn.
Kapcsolat a családdal:
Az
óvodai nevelésünk a családi neveléssel szoros együttműködés mellett szolgálja a gyermek fejlődését.
Óvodapedagógusaink figyelembe veszik a családok sajátosságait, szokásait, s az
együttműködés során érvényesítik a segítségnyújtás családhoz illesztett
megoldásait.
A kapcsolatteremtés formái:
· beszoktatás
· közös ünnepek,
· napi kapcsolattartás,
· nyíltnap,
· szülői értekezlet,
· családi nap
Intézményünk működésének és arculatának megfelelően alakítja
kapcsolatait.
A nemzetiséghez tartozó gyermekeket nevelő óvoda lévén,az
intézményünk kapcsolatot tart a román nemzetiségi önkormányzatokkal,
szervezetekkel.
A gyermeki személyiség és munka értékelése
Az óvodapedagógus értékelése a gyermek irányában
folyamatos és leíró, konkrét legyen, mely a személyiségre pozitívan és
fejlesztően hat.
Az óvodai élet tevékenységi
formái és az óvodapedagógus feladatai
Játék
A gyermek legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenységének a
játékot tekintjük, hangsúlyozva a játék önkéntességét, a gyermek önállóságát,
kezdeményezését, aktivitását. A játék sajátosan adja vissza a gyermekek
érzelmein és gondolatvilágán keresztül a környező világról szerzett
benyomásait, élményeit. Sajátos gyermeki világ teremtődik segítségével,
amelyben megnyugvást hozó megoldások születnek, vágyak teljesülnek.
A játékot olyan komplex tevékenységforrásnak tekintjük,
amit tudatosan felhasználunk a nevelés folyamatában céljaink eléréséhez. A
játék által nyílik lehetőség a készségek és képességek rendszeres gyakorlására,
fejlesztésére és a játékok megismertetésén, elsajátításán keresztül a pozitív
értékek létrejöttére. A játéknak és a tanulásnak is a gyermek tevékenységi
vágya, természetes kíváncsisága, az önállóságra törekvés szándéka az alapja.
Cél:
- A kisgyermek elemi pszichikus szükségleteinek
kielégítése a szabad játék folyamatában.
- A külvilágból és a saját belső világából származó
tagolatlan benyomásait tagolja játékában.
Feladat:
- Az élmények, tapasztalatok feldolgozásának
biztosítása a szabad játékban, az egyes játékfajták / gyakorló-,
szimbolikus-, konstruáló-, szabályjáték / fejlesztése a gyermekek egyéni
sajátosságainak figyelembe vételével.
- ,Az óvoda, és az óvodapedagógus feladata, hogy
megfelelő csoportlégkört, helyet, időt, eszközöket és élményszerzési
lehetőséget biztosítson Az óvodában előtérbe kell helyezni a szabad játék
túlsúlyának érvényesülését. A gyermek első játszótársa a családban, az
óvodában is a szülő és az óvodapedagógus. A játék folyamatában az
óvodapedagógus tudatos jelenléte biztosítja az élményszerű, elmélyült
gyermeki játék kibontakozását. Mindezt az óvodapedagógus feltételteremtő
tevékenysége mellett a szükség és igény szerinti együttjátszása,
támogatása, serkentő, ösztönző magatartása, indirekt reakciói segítségével
éri el.
- Gyermekek
élményeiket a játékban élik meg, ezért nagyon fontos az egyéni és közös
élmények biztosítása, játékban történő feldolgozása.
A
fejlődés várható eredménye az óvodáskor végén:
*
a gyermekek igényévé
válik a tartós együttjátszás, a tevékenységekben való közös, aktív, alkotó
együttműködés,
*
képesek olyan
játékhelyzeteket teremteni, amelyekben egyéni tapasztalataikat, élményeiket fel
tudják dolgozni,
*
dominánsan jelentkezik
a szimbolikus játék, amiben képesek szerepet vállalni, megosztani vagy arról
lemondani,
*
szívesen vesznek részt
a szabályjátékokban és azok irányításában; képesek a szabályok betartására.
Verselés, mesélés
- A gyermekek érzelmi-értelmi és erkölcsi fejlődésének
segítése, szemléletmódjának és világképének alakítása, csodákkal teli
meseélményekkel, versek zeneiségével, rímeinek csengésével.
- A felhasznált irodalmi anyag igényes
összeállítása.
- Mondókák, dúdolók, verseken keresztül anyanyelvi
képesség fejlesztése, egyéni fejlettségi szint
- A tevékenységhez szükséges feltételek
biztosítása.
- Különböző tevékenységek közben formálni
beszédkészségüket, gazdagítani szókincsüket.
- A magyar
gyermekköltészet, a népi, dajkai hagyományok, gazdag és jó alkalmat, erős
alapot kínálnak a mindennapos mondókázásra, verselésre. A mese a gyermek
érzelmi, értelmi, erkölcsi fejlődésének és fejlesztésének egyik legfőbb
segítője.
A mese – képi és konkrét
formában, esetlegesen a bábozás és dramatizálás eszközeivel – feltárja a gyermek
előtt a külvilág és az emberi belső világ legfőbb érzelmi viszonylatait, a
lehetséges és megfelelő viselkedésformákat.
- Az
óvodában a 3–7 éves gyermekek életkori sajátosságaihoz igazodóan a népi –
népmesék, népi hagyományokat felelevenítő mondókák, rigmusok, a magyarság
történelmét feldolgozó mondavilág elemei, meséi –, a klasszikus és a
kortárs irodalmi műveknek egyaránt helye van.
Fontos az igényes válogatás. Ehhez a legnagyobb és
legfontosabb területet a népköltészet adja. A népi mondókák, rigmusok, népmesék
minden korosztálynak bőséges kínálatot nyújtanak. A lovagoltatók, simogatók,
ringatók stb. a meghitt együttlétek alatt érzelmi kötődést alakítanak ki. A
kisebbeknek olyan meséket választunk, amelyek cselekménye egyszerű, érthető,
ritmikus ismétlődések jellemzik. Később már többfázisos szerkezetű állatmesék,
népmesék, novellisztikus-realisztikus mesék alkotják a
gyerekek mesevilágát. Helyet adunk a magyar klasszikusok és a kortárs írók
irodalmi műveinek. A nagyobbak mesetárába beépítjük a klasszikus tündérmeséket,
a tréfás- és a műmeséket. Megismertetünk a gyerekekkel vidám, humoros verseket,
valamint a mai magyar költők népköltészeti ihletésű, ritmusélményt nyújtó
verseit, és más népek kultúrájából merített irodalmi alkotásokat is. A gyerekek versanyagát különböző típusú népi
mondókákkal, kiolvasókkal gazdagítjuk. Lírai verseket mutatunk be, amiről a
gyerekek megérzik a költői képek kifejező erejét.
A gyermekeket az egyszerű meséken keresztül fokozatosan
hozzászoktatjuk a mese figyelmes végighallgatására.
Ehhez állandó, meghitt helyet alakítunk ki. Fontos a
tekintet, mimika, hanglejtés, amely fokozza a meseélményt. A belső kép
megjelenése érdekében általában szemléltető eszköz nélkül mesélünk. A csendes
pihenő, vegyes életkorú csoportban, jó alkalom a hosszabb és folytatásos mesék
mondására. Fontos, hogy mennyiségben és tartalmi színességben olyan
repertoárral rendelkezzünk, hogy az adódó alkalmakhoz mindig kapcsolódni
tudjunk. Néhány jelképes kellékkel motiváljuk a gyermekeket a mesék
dramatizálására. A bábozás élményét az óvónői bábjátékon keresztül éreztetjük meg a gyermekekkel.
A gyermekeknek lehetőséget biztosítunk síkbábok, fakanálbábok.
és kesztyűbábok használatára..
A nyelvi kultúra alapjainak lerakása, a nyelvi képességek
életkornak és egyéni fejlettségnek megfelelő fejlesztése:
Arra törekszünk, hogy mesélésünk, versmondásunk példaértékű
legyen. Nyelvtanilag helyes, tiszta beszéddel, megfelelő artikulációval
tolmácsoljuk az irodalmi műveket. Lehetőséget biztosítunk a gyermekek szabad
önkifejezésére: saját vers- és mesealkotás, mely által fejlődik
kifejezőkészségük, bővül szókincsük. A valamilyen okból egyéni fejlesztésre
szoruló gyermeknél személyre szabottan, a konkrét hiányosságokat megcélozva
alkalmazzuk a mese, vers, báb kínálta fejlesztési lehetőségeket. Pl.: helyes
hangzóejtés gyakoroltatása mondókával, vagy beszédgátlás oldása bábbal.
*
A gyermekek szívesen
ismételgetik a verseket, rigmusokat.
*
Várják, igénylik a
mesehallgatást.
*
Szívesen mesélnek,
dramatizálnak, báboznak egymásnak, s a maguk szórakoztatására.
*
A magyar népmesék
szófordulatai passzív szókincsükbe beépülnek.
*
Képesek a már
elkezdett mesét folytatni, befejezni.
*
Kialakul igényük a
könyv tisztelete, szeretete iránt.
*
Beszédfegyelmük
alakul.
*
Környezetükben
megfelelően kommunikálnak.
Ének, zene, énekes játék,
gyermektánc
- A zenei képességek fejlesztésén túl, a zenét szerető,
kulturált, boldog ember nevelése. Eszköze a zene és az énekszó.
- A felhasznált zenei anyag igényes válogatása, az
életkor és a csoport képességszintjének figyelembevételével.
- Az óvodáskorban megjelenő jellegzetes tartalmak
biztosítása.
- Nyelvi képességek fejlesztése a mondókák,
gyermekdalok és zenei képességfejlesztő játékok által.
A felhasznált zenei anyag
igényes válogatása, az életkor és a csoport képességszintjének figyelembevétel:
Az óvodai zenei nevelés során megismertetjük a gyermekeket
a mondókákkal, énekes játékokkal, komponált gyermekdalokkal.
3-4 éves korban főleg ölbeli játékokat ismertetünk meg,
amelyeket a felnőttekkel játszanak. A szeretet a biztonságérzet kialakításának
egy-egy láncszeme az arc, kéz, ujj és lovagoltató játékok. Álló helyzetben,
játékos mozdulatokkal eljátszható, 4-5 hangból álló énekes játékokat játszunk.
4-5 éves gyermekek zenei ismereteit mondókákkal, énekes játékokkal bővítjük.
Megismertetjük őket a csigavonal, a hullámvonal és a
szerepcserére épülő játékokkal. Az énekes játékok alkalmasak a gyermekek
mozgásának fejlesztésére. Az 5-6-7 éves gyermekek ismereteit kiolvasókkal
bővítjük, melyeket különböző játékhelyzetekben tudnak alkalmazni. A
zenehallgatáshoz olyan műveket válogatunk, amelyek felkeltik a gyermek
érdeklődését az értékes zene iránt. Érzelmi hatású dalokat, népdalokat
énekelünk, felhasználjuk más népek nemzeti dalait. Magyar komponált műzenét,
kortárs műveket, altatódalokat, klasszikus műzenét.
A 3-4 éves
gyermekekkel megismertetünk 6-8 mondókát, ölbeli játékot és 10-15 énekes
játékot. A rövid mondókák, dalok 2/4-es üteműek, amelyekben negyed és páros
nyolcad ritmusok vannak. Ebben a korban gyakran játszunk ölbeli játékokat. Játék
közben megismertetjük az alapfogalmakat és bemutatjuk a halk-hangos beszéd,
mondóka, ének közötti különbséget. Megfigyeltetjük a csendet, a környezet
hangjait és a dallamjátszó hangszerek hangszíneit. Különböző mozdulatokkal
érzékeltetjük az egyenletes lüktetést.
Felkeltjük az érdeklődésüket a zenehallgatás iránt,
lehetőleg énekes zenei élményt biztosítunk. Törekszünk arra, hogy a
gyermekeknek legyen lehetőségük néhány percig tartó hangszeres zene
meghallgatására.
A 4-5 éves gyerekekkel
megismertetünk 4-5 új mondókát, és 12-15 új gyermekdalt. A körjátékok közül már
nehezebbeket is válogatunk, pl.: szerepcserés, párválasztó, sorgyarapító
játékok stb. Lehetőséget biztosítunk az önálló éneklésre, kisebb csoportokban a
halk-hangos és mély-magas hangok közötti különbség gyakorlására. Különböző
módon érzékeltetjük az egyenletes lüktetést és a mondókák, dalok ritmusát.
Az 5-6-7 éves korban
megismertetünk 4-7 új mondókát, 14-18 új énekes játékot, 3-4 alkalomhoz illő
műdalt. Ebben a korban már bonyolultabb játékokat választunk, mint pl.: párcsere,
kapus, hidas, sorgyarapító - fogyó játék. Megismertetünk olyan egyszerű táncos
lépéseket, amit a felnőtt minta utánzásával követni tudnak. Egyre több
lehetőséget biztosítunk az egyéni éneklésre, ahol gyakorolhatják a tiszta
éneklést a gyerekek. A hallásfejlesztést segítő fogalom párokat összekapcsoljuk
a tempó változásával vagy dallambújtatással.
Nyelvi képességek fejlesztése a
mondókák, gyermekdalok és zenei képességfejlesztő játékok által:
A gyerekek lassabban énekelnek, mint ahogyan beszélnek. A
lelassított mondókák, énekek ismételgetése segíti a helyes artikulációt, a
szavak szép, pontos kiejtését. A mondókák, énekek szövegének hanglejtése,
hangsúlya, ritmusa, hangerejének utánzása érezteti a nyelv kifejező erejét,
szépségét. A hangutánzó szavak éneklése segíti a magán- és mássalhangzók pontos
képzését, kiejtését. A sokféle énekes játék alkalmas a szókincs bővítésére.
Mozgásfejlesztés a zenei
nevelés folyamatában:
A mozgásos játék, az együttes táncmozdulatok örömteli
végzése közben fejlődik a gyerekek nagymozgása. A zene segít ebben, hiszen a
dal ritmusa, lüktetése önmagában mozgásra serkent. Egyensúlyérzékük
fejlődésével párhuzamosan éreznek rá fokozatosan a mozgás ritmusára, ez a
ritmikus mozgás visszahat, erősíti az egyensúlyérzékelést.
Az oldaliság ismerete, fejlesztése a páros játékok, táncok
közben is alakul. A tapsoltatók, a tenyérsimogatók, a láblógatók, a ritmikus
mozdulatok, a különböző testrészek megismerését nagyban segítik. A térérzékelés
fejlesztésére tág lehetőséget biztosít a zenei nevelés is. A dalos játékok és
táncok közben alapvető szerepet játszik a tér mozgásos alakítása:
- téri irányok bemozgása;
- különböző téri helyzetek mozgásos megélése;
- egyensúlyérzék fejlesztése.
Az összes mozgásforma tükör előtt is gyakorolható.
*
A gyerekek önállóan
kezdeményeznek énekes játékokat, melyben átélik a közös játék örömét.
*
Esztétikus, kifejező
mozgásra törekednek.
*
Megkülönböztetik a
zenei fogalom párokat.
*
Érzik az egyenletes
lüktetést és a dalok ritmusát.
*
Tudnak élvezettel
figyelni a zenehallgatásra.
*
Mernek és tudnak
egyedül is énekelni.
Rajzolás, festés,
mintázás, kézi munka
Cél:
- A gyermekek élmény és fantáziavilágának képi
kifejezése. Tér-forma és szín képzeteinek gazdagítását, képi gondolkodásuk
fejlődését, esztétikai érzékenységüket, szép iránti fogékonyságukat,
igényességük alakítását.
Feladat:
A gyermekek környezetük iránti érzékenységük
alakítása, alkotó-alakító tevékenységük feltételeinek megteremtése:
A rajzolás, festés, mintázás, építés, képalakítás, a kézi
munka mint az ábrázolás különböző fajtái, továbbá a műalkotásokkal, a
népművészeti elemekkel, szokásokkal, hagyományokkal, nemzeti szimbólumokkal, az
esztétikus tárgyi környezettel való ismerkedés is fontos eszköze a gyermeki
személyiség fejlesztésének. A gyermeki alkotás a belső képek gazdagítására
épül. Törekedni kell a gyermeki alkotások közösségi rendezvényen való
bemutatására és a tehetségek bátorítására.
Az
óvodapedagógus feladata, hogy megteremtse a gyermek kreatív önkifejezés
hangulati, környezeti és eszközbeli értékeit. Az egész nap folyamán az alkotó
tevékenységhez megfelelő légkör, hely, idő, valamint elegendő minőségű és
mennyiségű eszköz és anyag álljon a gyermekek rendelkezésére.
Az eszközök
kiválasztásánál szempontunk a célszerűség, az esztétikusság, a változatosság és
a természetes alapanyag. A hely biztosításánál a tevékenységnek megfelelő
kényelmes körülményt teremtünk, ahol a gyermekek nyugalomban alkothatnak.
Lehetővé tesszük, hogy a gyermekek az elkezdett munkát minden esetben
befejezhessék. A gyermekeket megismertetjük az eszközök használatával, a
különböző anyagokkal, a rajzolás, festés,
mintázás és a kézi munka technikai alapelemeivel, és eljárásaival.
A
gyermekek alkotókedvüket sokszínű, érdekes ábrázoló tevékenységekben
bontakoztathatják ki (pl.: agyagozás, szövés, fonás, varrás, tépés, vágás,
hajtogatás, téri formák létrehozása). Lehetővé tesszük, hogy a „kincseket”,
amit a gyermekek a természetben gyűjtöttek, alkotó-alakító tevékenységeikhez
felhasználhassák. Az örömmel végzett változatos ábrázoló tevékenységek által
alakul ki a gyermekek igénye az alkotásra, az önkifejezésre, a környezet
esztétikai alakítására és az esztétikai élmények befogadására.
Az ábrázoló tevékenységek tartalmának,
minőségének fejlesztése:
A
kisebb gyermekek ismerkednek az anyagokkal, eszközökkel, és a technikai
kivitelezés lehetőségeivel, a mintázás, firkálás, rajzolás során. A gyurmát,
vagy agyagot nyomkodva, gyurkálva, gömbölyítve, simítva, sodorva, hengerítve,
stb. formázhatják. Az építés során megismerkedhetnek a különböző tárgyak
formáival, alakzataival, tulajdonságaival. Fejlődik térbeli tájékozódó- és
rendezőképességük. Folyamatosan olyan élményekhez juttatjuk a gyermekeket,
amelyeket megfigyelések, tevékenységek, vizsgálatok alapján szerezhetnek, így
elősegítve a környezetesztétikai érzékenység formálását.
A
nagyobb gyermekek alkotó tevékenységét fokozatosan újabb technikák
megismertetésével bővítjük. A gyermekeknek mindig lehetőséget, és alkalmat
adunk az élményeiknek, tapasztalataiknak, érdeklődésüknek megfelelő szabad téma
választására.
A
képalakítás megjelenik festéssel, zsírkrétával, ceruzával, filctollal,
pasztellkrétával, papírragasztással, agyagba, gyurmába illetve homokba karcolással,
természetes anyagok felhasználásával. Rajzaikban megjelenik az emberábrázolás,
környezet, tárgyak cselekmények, saját elképzelések alapján, majd később saját
élményeken alapuló témákban a mesék, versek, ünnepek, közös élmények esemény
ábrázolása is. A gyermekek természetes és más anyagok felhasználásával
ajándékokat is készítenek, mellyel átélik az ajándékozás élményét. A gyermekek
alkotásait megbecsüljük, gyűjtjük, felhasználjuk játékban és dekorációhoz. Az
alkotó-alakító tevékenység a mindennapi játékba integrálódik. Megteremtjük
annak lehetőségét, hogy a gyermekek egyéni adottságaihoz, fejlődési üteméhez
igazodunk, így érvényre jutnak a saját kreatív ötletek, élmények, egyéni
kifejezésmód, színhasználat. A gyermeki személyiség fejlesztésének fontos eszköze
a műalkotásokkal, népművészeti elemekkel, esztétikus tárgyi, természeti
környezettel való találkozás.
Mozgásfejlesztés a rajzolás, festés,
mintázás, kézi munka tevékenységein keresztül:
Sok
mozgással, cselekvéssel, a különböző észlelő funkciók együttműködésével a
gyermek kézügyessége, szem-kéz koordinációja fejlődik. Az udvari lehetőségeket
az ábrázoló tevékenységek terén egész évben kihasználjuk.
A fejlődés várható eredménye az óvodáskor
végén:
*
Örömmel, saját
kezdeményezésükre is folytatnak ábrázoló tevékenységeket, megtanulnak „látni”.
*
Örülnek az
alkotásuknak, a közös elkészített kompozícióknak.
*
A képalkotásban
megjelennek ismereteik, gondolataik, élményeik, elképzeléseik, kedvelt színeik.
*
Fokozott önállósággal
alkalmazzák a megismert technikákat, vigyáznak önmaguk és egymás testi
épségére.
*
Téralakításban,
építésben bátrak, ötletesek, együttműködők.
*
Meglátják a
környezetükben az esztétikai értékeket.
Mozgás
- A természetes mozgásigény kielégítése és a mozgás
megszerettetése.
- A mozgásszint fejlesztése, mozgástapasztalatok
bővítése.
- Rendszeres
egészségfejlesztő testmozgással, a gyermekek egyéni fejlettségi szintjéhez
igazodó mozgásos játékok által pszichomotoros
készségek és képességek kialakítása, formálása, fejlesztése.
-
Változatos és örömteli érzelmi biztonságban történő gyakorlási formákkal,
játékokkal a gyermekek természetes hely-, helyzetváltoztató-, és finommotoros
mozgáskészség tanulásának, valamint
a mozgáskoordináció intenzív
fejlődésének elősegítése.
- Feladatunknak tekintjük
- Közös örömmel végzett mozgás közben a társas
kapcsolatok szélesítését. Alkalmazkodás közben, önuralmuk, együttműködő és
tolerancia képességük fejlesztését.
- A gyermekek fejlesztésének fontos eleme a mozgás,
amely átszövi az óvodai élet minden tevékenységét. A mozgásnak transzfer
hatása van, kihat az értelmi képességekre és a szociális kapcsolatokra.
- A játékba, azon
belül az udvari játékba ágyazott mozgástevékenységeket, az óvodai élet egyéb tevékenységeibe komplexen beépített testmozgás kiegészítője az
irányított mozgástevékenység,
amelyek közösen hatnak a gyermeki személyiség
fejlődésére.
- A megnevezett, látott és elvégzett
cselekvések, mozgások elősegítik a különböző
észlelési területek integrációját, a
keresztcsatornák és a fogalomalkotás fejlődését, a
tanulási képességek és kompetenciák kialakítását, fejlesztését.
·
A saját testének és
mozgásos képességeinek a megismerése segíti az “éntudat” fejlődését a
“szociális én” erősödését.
·
Együtt végzett mozgás
közben lehetőségük nyílik különböző viselkedésminták tanulására, egymáshoz való
alkalmazkodásra.
·
A mozgásos versengések
során átélik a sikert és a kudarcot egyaránt. Így tanulják ezeknek a kezelését,
elviselését.
a./ Kötetlen,
motivált szabad mozgástevékenység biztosítása
A napirendet úgy alakítjuk ki, hogy az egész nap során
lehetőség nyíljon a mozgásos tevékenységekre.
3-4 éveseknél első
lépés a rendszeres mozgásra szoktatás, pozitív élmények, tapasztalatok
megerősítése. Figyelembe vesszük a gyermekek adottságait, képességeit,
érvényesítjük a fokozatosság elvét. Elsősorban a nagymozgásokat fejlesztjük:
csúszás, mászás, bújás.
Ezek eszközei: létra, csúszda, bordásfal, Greiswald-féle
tornaszer.
4-5 éveseknél kiemelt
feladat a testséma fejlesztés, a test részeinek megismerése és feltérképezése.
Nagy hangsúlyt kap a szem-kéz, szem-láb koordináció és az egyensúlyérzék fejlesztése.
Ezek fejlesztését szolgálják a célbadobó játékok, ugróiskola, ugrókötél,
manipulációs tevékenységek. Az egyensúlyérzék fejlesztését a szabad játékban a
hintázó, ringató, pörgő mozgások biztosítják.
Eszközei: a különböző hinták, Body-roll, rézsutos létra.
5-6-7- éves korban a
finommozgások fejlesztése az elsődleges. Játékban sok lehetőség nyílik a
spontán fejlesztésre, pl. ábrázolási technikák gyakorlása: tépés, vágás,
varrás, gyöngyfűzés, kicsi elemekből építés, konstruálás, barkácsolás stb.
Különböző eszközök fogása, tartása, támaszgyakorlatok elősegítik a kéz
fogóizmának erősödését. Ezek a gyakorlatok kiemelten fontosak az írás
előkészítés szempontjából.
Udvarunkon is kihasználunk minden lehetőséget és helyet a
szabad mozgásra. Megengedjük, hogy megfelelő méretű fára felmászhassanak a
gyerekek. Kivisszük az udvarra a testnevelési foglalkozáson használt
eszközöket.
Különböző méretű és formájú mászókák, hinták, létrák
találhatók a játszóudvarokon. Mindenkor a gyermekek rendelkezésére állnak
különböző méretű labdák, ugrókötelek, karikák. Minden gyermek érdeklődésének
megfelelően csatlakozhat bármely tevékenységhez (óvónő vagy gyermek által
irányított szabályjáték, versenyjáték, körjáték). Ezáltal megtanulják az egymáshoz való
alkalmazkodást és egymás tiszteletben tartását.
Hetente egyszer nagyobb sétát teszünk, alkalomszerűen
távolabbi kirándulásokat szervezünk. Az évszak adta lehetőségek maximális
kihasználására törekszünk: hógolyózás, szánkózás, csúszkálás, pancsolás,
mezítláb járás stb.
Lehetőséget biztosítunk kiegészítő mozgástevékenységekre:
úszás, néptánc.
b./ A konkrét
fejlesztést szolgáló testnevelés
Ahhoz, hogy a gyermekek jól érezzék magukat a rendszeresen
végzett - tudatosan irányított - szervezett keretek között végrehajtott
sokirányú mozgásban, a mozgásról szerzett pozitív élményeket kell megerősíteni.
A testnevelés foglalkozások bevezetése fokozatosan, minden kényszer nélkül
történik. Feladatunk a szervezet arányos fejlesztése, felfrissítése, a mozgásigény
kielégítése, tanulási zavarok megelőzése sok-sok játékkal. Fontos feladat, hogy
a gyermekek legkevesebb várakozási idővel folyamatosan mozogjanak. A
testnevelés részfeladatai: a testi fejlődés biztosítása,(erő, állóképesség)
motoros képességek fejlesztése, mozgásműveltség kialakítása, játék,
versenyigény felkeltése, kielégítése.
A testnevelés foglalkozások anyaga az atlétikai, torna,
játék jellegű feladatokból tevődik össze. Tudatosan beépítjük azokat a
speciális gyakorlatokat, melyek testalkati deformitások (lúdtalp, hanyag
tartás) és a potenciális tanulási zavarok megelőzését szolgálják (észlelés,
finommotorika, irányok, téri tájékozódás, szociális kapcsolatok alakulása).
·
helyi adottság (tágas
csoportszoba, udvaron betonozott-füves területek, megfelelő eszközállomány);
·
időjárás változásai -
minden lehetőséget kihasználunk a szabad levegőn való tartózkodásra;
·
életkorra, egyénre
szabott, differenciált feladatadás (alkatból eredően, saját tempó figyelembevételével).
A feladatok végrehajtásánál nem az elsődleges, hogy a
gyerekek tökéletesen kivitelezve végezzék a gyakorlatokat. Elsősorban olyan
készségeket és képességeket akarunk kialakítani, amelyek majd segítik az egyre
pontosabb mozgás elvégzését.
Megmutatjuk a helyes mintát, ösztönözzük és biztatjuk a
gyerekeket az esztétikus, pontos mozgásra, ezt azonban soha nem elmarasztalva,
hanem mindig a pozitívumokat kiemelve tesszük. A testnevelés foglalkozáson a
kézi szerek közül használjuk: a különböző méretű labdákat, szalagokat,
kendőket, botokat, babzsákokat, apróbb szabálytalan alakú építőelemeket a
lábboltozat és testtartás alakításához. Rendszeresen, heti egy alkalommal
szervezett foglalkozásokon is lehetőség van a fejlesztés feladatinak fokozatos
megvalósítására.
·
alaklátás,
formaállandóság fejlesztésére: forma alakítás mozgással, különböző alakzatok
végigmozgása, körbemozgása;
·
kinesztetikus
mozgásészlelés fejlesztése: behunyt szemmel bizonyos mozgások végzése, feszülés
és elernyedés érzékeltetése;
·
térészlelés
fejlesztése: alapvető térirányok megismerése, saját testének közvetítésével.
·
testrészek,
·
helyzetek,
·
mozgások,
·
téri irányok pontos és
gyakori megnevezése.
A verbális fejlesztés nem szakíthatja meg a mozgás
lendületét. A gyermek cselekvését fogalmazzuk meg. Nagyon fontos, hogy a
fejlesztő feladatok természetesen illeszkedjenek a testnevelés anyagához. A
gyermekek fejlődését csak akkor segítjük, ha a megfelelő időben, a megfelelő
tevékenységet végeztetjük.
3-4 éves korban:
–
Természetes mozgásokat
tartalmazzon a testnevelés anyag, a nagymozgások fejlesztése kiemelt feladat.
–
A testrészek ismeretét
célzó gyakorlatok.
–
A tárgyhoz
viszonyított testhelyzetek gyakorlása.
–
A test személyi
zónájának alakítása.
4-5
éves korban:
–
A tér mozgásos
megismerése.
–
Egyensúlyérzék
fejlesztése (fordulatok, testhelyzetváltozások).
–
Szem-kéz, szem-láb
koordinációt fejlesztő gyakorlatok (célba dobás, vonalon gurítás, csúsztatás;
célba ugrás, vonalon, padon járás).
–
Oldaliság tanítása
(csuklógumi használata a jobb oldal megkülönböztetése céljából).
5-6-7 éves korban:
–
Az észlelés
fejlesztése a legcélzottabb.
–
Alaklátás,
formaállandóság fejlesztése.
–
Finommozgások
fejlesztése (szerek különböző fogásmódja, kisebb testrészekkel végzett
mozgások).
–
Keresztcsatornák
fejlesztése.
Óvodai testnevelésünk szerves része a mindennapi torna.
Minden korcsoportban minden nap legalább egyszer szervezzük.
A tornának, játékos mozgásnak, az egészséges életmódot
erősítő egyéb tevékenységeknek - az egyéni szükségleteket és képességeket
figyelembe véve – minden gyermek számára lehetőséget biztosítunk. Napirendbe
illesztését mindenki maga dönti el. Az időjárás lehetőségétől függően szabadban
végezzük. A mindennapos testnevelés anyagát elsősorban a mozgásos játékok
adják. Ha rendszeresen és megfelelően szervezzük ezt a tevékenységet, akkor a
gyermekek szívesen és örömmel vesznek részt benne. Igénylik, majd szokásukká
válik a mindennapi mozgás. Az örömmel, jó hangulatban végzett játékok jó
lehetőséget nyújtanak a program feladatának megvalósításához, társas
kapcsolatok alakulásához is.
*
Igénylik, szeretik a
mozgást.
*
Biztosan mozognak,
tudják mozgásukat irányítani.
*
Nagymozgásuk,
finommozgásuk, egyensúlyérzékük összerendezett mozgássá alakul, helyes
testtartásuk kialakul.
*
Tudnak a
környezetükben tájékozódni, ismerik az irányokat, kialakul testsémájuk,
oldaliságuk.
*
Kialakul önfegyelmük,
szabálytudatuk, egészséges versenyszellemük, pozitív énképük, szabálykövető
társas viselkedésük, együttműködő készségük, problémamegoldó gondolkodásuk.
. Külső világ tevékeny megismerése
Cél:
- A gyermekek minél több mozgásos, érzékszervi
tapasztalatot szerezzenek az őket körülvevő természeti–emberi-tárgyi
környezetükről, életkoruknak megfelelő szinten, ezáltal biztonságban
tudjanak tájékozódni az őket körülvevő környezetükben.
- A bennünket körülvevő világ mennyiségi, formai,
kiterjedésbeli összefüggéseinek felfedeztetése, megtapasztalása játékos
formában.
Feladat:
- A gyerekek tapasztalataira, élményeire támaszkodva
nyújtunk új ismereteket.
- Tudatosan figyelünk a környezetvédelem
fontosságára, a természetszemlélet formálására. Elősegítjük a gyermek
önálló véleményalkotását, döntési képességeinek fejlődését a kortárs
kapcsolatokban és a környezet alakításában.
- Biztosítjuk, hogy a gyermekek matematikai
ismereteiket, tapasztalataikat természetes környezetben szerezhessék meg
és a tevékenységeikben alkalmazzák.
- A környezet megismerése áthatja a gyermekek életét,
az óvodai élet egészét.
- A séták megválasztásánál figyelembe vesszük
óvodáink területi elhelyezkedését.
- A természeti és társadalmi környezet témakörei
átfogják, körül ölelik a többi nevelési területet.
- Mozgásos játékokra, cselekvésre , érzékszervi
megtapasztalásra építünk.
- Segítjük a gyermekek spontán és irányítottan
szerzett tapasztalatainak feldolgozását, fejlesztjük értelmi
képességeiket.
- A külső világ megismerése lehetővé teszi a
csoporthoz való érzelmi kötődést, kapcsolatépítést, a hazai táj a helyi
hagyományok, néphagyományok, szokások, a szülőföld szeretetének
megalapozását, valamint a családi és a tárgyi kultúra értékeinek védelmét,
szeretetét.
- A
gyermek, miközben felfedezi környezetét, olyan tapasztalatok birtokába
jut, amelyek a környezetben való, életkorának megfelelő biztos
eligazodáshoz, tájékozódáshoz szükségesek. Megismeri a szülőföld, az ott
élő emberek, a hazai táj, a helyi hagyományok és néphagyományok, szokások,
a közösséghez való tartozás élményét, a nemzeti, családi és a tárgyi
kultúra értékeit, megtanulja ezek szeretetét, védelmét.
A 3 – 6
– 7 éves korban tervezhető jellegzetes tartalmak:
3 – 4
éves korban szeressék meg óvodájukat, majd az óvoda közvetlen környezetével
ismerkedjenek meg. Tudják felsorolni a család tagjait. Nevezzék meg fő
testrészeiket, gyakran használják a tükröt önmaguk megfigyelésére. Figyeljék
meg az évszakok szépségét, színeit, jelenségeit, időjárását, öltözködést, az
élővilágot. Gyűjtsenek terméseket, leveleket, kavicsokat, évszakra jellemző
képeket. Szerezzenek tapasztalatot a közvetlen környezetükben található
növényekről, állatokról, gyümölcsökről.
4 – 5
évesek vegyenek részt élményszerző sétákon az óvoda környékén heti
gyakorisággal. A családról szerzett ismereteik bővítése – szimulációs játékok eljátszása
tükör előtt. Testünk témakörben – testrészek ismerete, testfogalom kialakítása,
oldaliság kialakítása.
Az
évszakok változásai során figyeljék meg az időjárás változásait. Keressenek ok
– okozati összefüggéseket az időjárás – öltözködés, emberek tevékenysége,
állatok életmódja között. Az évszakhoz kapcsolható mindenféle jellemzők
gyűjtése, azok differenciálása.
5 – 6 –
7 éveseket megismertetjük a tágabb környezetükkel, ellátogatunk intézményekbe,
középületekbe. Családon belül csoportosítjuk a nemeket, korcsoportokat,
megbeszéljük a rokoni kapcsolatokat. Testünk témakörön belül bővül kisebb
testrészeink pontos megnevezésével, a domináns kéz tudatosítása, érzékszervek
használata, ápolása, keresztcsatornák fejlesztése. Szimulációs játékok játszása
tükör előtt. Évszakok témán belül teret kap a környezet szennyezés-
környezetvédelem. Állatok témakörében házi és vadon élő állatok lehetőség
szerinti megtekintése természetes környezetében, természettudományos filmeken
keresztül. A közlekedésen belül a szárazföldi, vízi, légi járművek
csoportosítása.
Környezetvédelem,
természetvédelem megalapozása:
Az
általunk nevelt gyermekekben a természet megismertetésével megalapozzuk a
természet szeretetét, a természet tisztaságának, szépségének védelmét. A
folyamat hatására később természetes módon védi ezeket az értékeket. Varhatóan
környezetvédő életmódot fog élni, megértve azt, hogy az ember a természet
elválaszthatatlan része.
Ehhez
arra van szükség, hogy nyugodt, békés körülmények között módja legyen
szemlélődni az öt körülvevő világ rejtelmeiben, s minden érzékével
megtapasztalhassa azt. Felhívjuk a figyelmet arra hogy a természet látszólagos
nyugalma mögött folyamatos változás rejlik. Életkoruknak megfelelően lehetőség
szerint megismertetjük őket a szelektív hulladékgyűjtéssel.
A
csoport szobában egy nyugodt, szemlélődésre alkalmas, élő – természet sarkot
alakítunk ki, ahol elhelyezik a gyermekek a gyűjtött terméseket, kavicsokat,
kagylókat. Ide kerülhetnek a gyermekek által gondozott növények, akvárium,
természettudományos könyvek. Lehetőséget biztosítunk a gyermekeknek arra hogy
részt vehessenek az udvar gondozásában ( levélseprés, locsolás, hólapátolás
stb. ). Megteremtjük az alkalmat, hogy virágládában gondozzanak virágokat, így
figyelhetik fejlődésüket, észlelhetik munkájuk fontosságát, eredményét.
Olyan
hagyományokat építünk be az óvoda életébe, amely gazdagabbá teszi a
gyermekeket: Víz napja ( március 22 ), Föld napja ( április 22 ), Madarak és
fák napja ( május 10 ).
Kirándulások,
séták:
A
kirándulás közös élménye a rácsodálkozás lehetővé teszi a gyermekek
ismereteinek a bővítését. Fölhívjuk a gyermekek figyelmét arra, hogy
viselkedésükkel ne zavarják az élővilág nyugalmát ( ne szemeteljenek, ne
hangoskodjanak, ne törjenek le ágakat, ne tépjék le virágokat stb ). Ebben mi
felnőttek mintát mutatunk. Ezek az alkalmak lehetőséget nyújtanak arra, hogy a
gyermekekben felkeltsük a természet iránti érzékenységet. Felhívjuk a figyelmet
a környezet szennyezés romboló hatására, megbeszéljük, hogyan lehetne ezt megelőzni.
A környezetvédelem a mindennapi élet fontos alkotó elemévé válik, ha beépül
mindennapjainkba, kialakul gyermekeinkben a természet iránti érzékenység, a
növény – és állatvilág, az emberek iránt is tapintatosabbak és megértőbbek
lesznek. Sétáink alkalmával lehetőség szerint megtekintjük Gyula város fontos
értéket képviselő kulturális és történelmi emlékeit: Gyulai vár, Élővíz –
csatorna, Erkel Ferenc emlékház, Kohán képtár, Dűrer – terem, Gyulavári kastély, a tereket díszítő szobrokat,
szökőkutakat. Ezzel is a városhoz való tartozásunkat, annak szeretetét, óvását
szeretnénk elősegíteni.
Matematikai tapasztalatok
Cél:
- A gyermekek matematikai érdeklődésének felkeltése
az elemi ok – okozati összefüggések felismertetése.
- A matematikához való pozitív viszony kialakítása a
gyermekek érdeklődésének, kíváncsiságának felkeltése a felfedezés,
probléma megoldás, tudás örömének megéreztetése.
- A megismerő képességek cselekvés során fejlődjenek:
érzékelés, észlelés
(téri érzékelés, téri viszonyok), megfigyelés, emlékezet,
képzelet, gondolkodás, fejlesztése játékos formában.
Feladat:
- A gyermekek játékában rejlő kutató kíváncsiságra,
érdeklődésre építünk.
- Biztosítjuk tevékenységükhöz az érdeklődést keltő
eszközöket, örömteli munkára lehetőséget adó helyzeteket.
- Lehetővé tesszük, hogy egyéni leképzeléseiket a
tevékenységekben megfelelően alkalmazzák. Olyan feltételeket teremtünk,
hogy a gyermekek érdeklődése újabb és újabb ösztönzést kapjon.
- A gyermekek figyelmét a problémák megoldásában
rejlő érdekességek felé irányítjuk.
- Arra késztetjük őket, hogy maguk lássanak meg olyan
helyzeteket, amelyekben képesek önálló véleményalkotásra, fejlődnek
döntési képességeik az érdekes matematikai összefüggések észrevételével.
- Az ismeretszerzés konkrét megfigyelésekre, kísérletezésekre,
próbálkozásokra épül.
- A matematikai tapasztalatok állandó kapcsolatban
van a gyermekek személyiségfejlesztésének valamennyi területével, a
kortárs kapcsolatok és a környezet alakításában.
- Figyelembe vesszük hogy a matematikai tapasztalatszerzés
természetes környezetben a legeredményesebb.
- Megfigyeléseink alkalmával észrevetetjük hogy a
tárgyak, személyek, halmazok összehasonlíthatók, szétválogathatók
tulajdonságaik szerint.
- Sorba rendezést végzünk mennyiségi tulajdonságok,
illetve a felismert szabályok szerint. Tapasztalatokat szerzünk a
geometria köréből, (pl. építés különböző anyagokból, homok, gyurma, hó
stb. ), síkbeli alkotásokkal segítjük a geometriai formák felismertetését.
- A térben és a síkban való tájékozódást, valamint a
tárgyak megkülönböztetését különféle tevékenységekkel ( pl. mozgás tükör
előtt, építkezés, mozgásos játékok ) fejlesztjük.
*
A gyermekek életkori
sajátosságainak megfelelően megtanulnak tájékozódni és eligazodni a szűkebb és
tágabb természeti és társadalmi környezetükben
*
Pozitív érzelmi
viszonyulásuk megerősödik az őket körülvevő környezet iránt.
*
Megismerik lakóhelyük
szépségét, nevezetességeit, büszkeségeit hagyományait, a környezetükben lévő
intézményeket, üzleteket.
*
Különbséget tudnak
tenni az évszakok között.
*
Megtanulják értékelni
a természet szépségét, annak növény – és állatvilágát, óvják és védik,
gondozzák azokat, pozitívan fejlődik tenni akarásuk, munkához való
viszonyulásuk, nő feladattudatuk, kitartásuk.
*
Tudatosul bennük, hogy
mi is a természet részei vagyunk.
*
Ismerik lakóhelyük,
születéshelyük nevét, lakáscímüket, szüleik nevét.
*
Ismerik az őket
körülvevő közlekedési feltételeket és eszközöket.
*
Felfedezik és
megismerik az egyszerűbb ok – okozati összefüggéseket, mennyiségi viszonyokat,
matematikai fogalmakat, melyek a környezetükben rejlenek.
*
Tudnak különböző
nagyságrendekben számlálni, összehasonlítani nagyság, forma, szín szerint.
*
Megkülönböztetik a
jobbra – ballra irányokat, értik a névutókat.
Munkajellegű tevékenységek
·
A gyermekek által
szívesen végzett munka során az erkölcsi tulajdonságok alakítása, erősítése,
fejlesztése az óvodapedagógus példaadásával és helyzetteremtésével.
·
A munkajellegű játékos
tevékenységgel a gyermekek személyiségfejlesztése.
·
Közös tevékenységek,
munka során a társas kapcsolatok, a csoportra jellemző erkölcsi szabályok,
normák alakítása, valamint saját és mások elismerésére nevelés.
·
Az óvodapedagógusnak
tudatosan kell szerveznie a gyermekekkel való együttműködést, konkrét, és
reális módszerek megválasztásával, így pozitívan hat, a gyermek személyiségére.
·
A munkajellegű
szervezéskor az óvodapedagógusnak figyelembe kell vennie az egyéni képességeket
és fontos, hogy saját magához mérten fejlessze a gyermeket.
A
gyermekek mindennapi tevékenységének része a munka, a munka jellegű
tevékenység, amely az óvodai élet egészében érvényesülő folyamat. A gyermek
tevékenységi vágya a felnőttek utánzása és a velük való azonosulás
Ez az
igény az alapja a munkára nevelésnek. A gyermekek ezért részt vehetnek a
felnőttek munkájában, azok segítésében, s megismerkedhetnek a használati
tárgyak alkalmazásával. A gyermekek minden munkát végezhetnek, amihez kedvük
van és testi épségüket nem veszélyezteti. A mindennapi munkálkodás közben a
gyermekek egyre több információ és pontosabb tapasztalat birtokába jutnak az
őket körülvevő tárgyi világról.
Munkajellegű tevékenységek
óvodánkban: - önkiszolgálás, - alkalomszerű munka,
-
közösségi munka,
-
környezetgondozás.
Önkiszolgálás
Idetartozik a testápolás, étkezés, öltözködés. Kezdetben az
óvónő, dajka segítségével, később teljesen önállóan végeznek önkiszolgáló
tevékenységet. A szokásrendszer kialakítására a folyamatosság és a fokozatosság
jellemző, a gyermekek fejlettségi szintjének figyelembevételével. Ügyelünk
arra, hogy a belsővé vált önkiszolgálással kapcsolatos teendőket az óvodáskor
végéig gyakorolhassák.
Alkalomszerű munka és
megbízatások
A csoportok életében előre meghatározható és spontán
kínálkozó lehetőségek is vannak. Egyéni fejlettségüknek megfelelő feladatokat
bízunk rájuk, amiket előre megtervezünk, képességeiknek, feladathoz való
viszonyulásuknak megfelelően vonjuk be őket a tevékenységbe.
A gyermekek szeretik az egyéni megbízásokat teljesíteni,
növeli önbizalmukat, eligazodási képességüket, a szűkebb és tágabb óvodai közösséghez
tartozásukat.
·
segítenek az óvónő,
dajka nénik munkájában,
·
üzenetet adnak át az
óvoda épületén belül,
·
segítik a kisebbek
tevékenységét,
·
részt vállalnak az
ünnepi készülődésben, csoport átrendezésében, eszközöket, ajándékokat
készítenek.
E közös munka során alakulnak a társas kapcsolatok és
kialakul a csoport szokása, normája. Segítségével fejlesztjük a gyermekek
erkölcsi tulajdonságait, lehetőséget ad felelősségérzet kialakulására, s a
kötelességteljesítés gyakorlására. Alakul a gyermek önértékelése, ezzel együtt
a csoport értékelése is. Az eredmény mindenki számára érzékelhető, ami a
szociális magtartásban és a társas kapcsolatok fejlődésében jelentkezik. A
közösségi munka lehetőségeit felkínáljuk és mindenkitől a képességei szerinti
munkavégzést várjuk el.
A gyermek munkajellegű tevékenysége örömmel és szívesen
végzett tevékenység kell, hogy legyen.
Az óvodában lehetőséget biztosítunk a gyermek munkajellegű
tevékenységéhez, a környezet megismeréséhez, és tapasztalatok megszerzéséhez.
A környező világ megismerésének egyik része, a növények és
állatok fejlődésével, gondozásával, védésével való ismerkedés. Eközben
számtalan közvetlen tapasztalatot szereznek, fejlődnek készségeik. A
környezetgondozás feltételeit a csoportszobában és az udvaron egyaránt
megteremtjük, az évszak adta lehetőségeket kihasználjuk.
Élősarok gondozása,
cserepes virágok, virágoskert ápolása,
akvárium,
madáretető gondozása,
a környezet rendjének megőrzése,
a csoportszoba, mellékhelyiségek rendjének, esztétikumának folyamatos
figyelemmel kísérése,
az udvar tisztaságában, rendbetartásában, szépítésében folyamatos részvétel.
*
A gyerekek szeretnek
közösen dolgozni, örömmel segítenek társaiknak.
*
Képesek alapvető
szükségleteik kielégítésére.
*
Önállóan, igényesen
végeznek el különböző munkafogásokat
*
Szívesen vállalkoznak
megbízatások teljesítésére
*
Örömmel vesznek részt
a növények és állatok gondozásában.
*
Igényesen
tevékenykednek környezetük esztétikus alakítása és rendjének megőrzése érdekében.
*
Óvodáskor végére
kialakulnak a munkavégzéshez szükséges képességek, tulajdonságok: kitartás,
önállóság, felelősség, céltudatosság.
A tevékenységekben megvalósuló tanulás
Cél:
- Az óvodai
tanulás elsődleges célja az óvodás gyermek képességeinek fejlesztése,
tapasztalat bővítése, rendezése.
Feladat:
- Az
óvodapedagógus a tanulást támogató környezet megteremtése során épít a
gyermekek előzetes tapasztalataira, ismereteire.
- Lehetőséget
ad a felfedezésre és kreativitásának erősítésére.
- Az
óvodapedagógus a tanulás irányítása során személyre szabott pozitív
értékeléssel segíti a gyermek személyiségének kibontakozását.
- A
tevékenységben megvalósuló tanulás nem szűkül le az ismeretszerzésre.
- Az egész
óvodai nap folyamán adódó helyzetekben, természetes és szimulált
környezetben, kirándulásokon az óvodapedagógus által kezdeményezett
tevékenységi formákban és időkeretekben valósul meg.
A
tanulás lehetséges formái az óvodában:
-
utánzásos minta-és modellkövetéses magatartás-és viselkedéstanulás,
szokások alakítása,
-
a spontán játékos tapasztalatszerzés,
-
a játékos cselekvéses tanulás,
-
a gyermeki kérdésekre, válaszokra épülő ismeretszerzés,
-
az óvodapedagógus által irányított megfigyelés, tapasztalatszerzés,
felfedezés,
-
gyakorlati problémamegoldás.
A fejlődés várható eredménye az óvodáskor végén:
*
a gyermekek elérik az iskolai élet megkezdéséhez szükséges fejlettséget,
alkalmassá válik az iskolai tanulás megkezdésére.
*
figyelmüket képesek az adott tevékenységre irányítani
*
feladattudatuk kialakulóban van
*
képesek ok-okozati összefüggésekre és problémamegoldó kreatív
gondolkodásra
Sajátos feladataink
Gyermekvédelem, szociálisan hátrányos
helyzetű gyermekek differenciált fejlesztése
Programunk
tartalmazza azokat a nevelési feladatokat, tevékenységeket, amelyek biztosítják
a gyermeki személyiség teljes kibontakoztatását, fejlesztését, közösségi életre
történő felkészítését, a szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek differenciált
fejlesztését, fejlődésének segítését. Óvodánk minden gyermeknek egyenlő esélyt
jelentve biztosítják az óvodai nevelést.
Személyi,
tárgyi feltételeink biztosítják a gyermekek pozitív irányú fejlesztését.
A
gyermekeket megillető jogok tiszteletben tartásával, az egyenlő hozzáférés
biztosításával úgy neveljük a gyermekeinket, hogy minden intézkedésünk,
cselekedetünk, gondoskodásunk, döntésünk a gyermekek mindenek felett álló
érdekét tartja szem előtt.
Cél:
- A szülőkkel való együttműködés, a veszélyeztetettség
kiváltó okának felismerése, kezelése
- Veszélyeztetett gyermekek esetében: a veszélyeztető
okok felderítése, pedagógiai eszközökkel a káros hatások megelőzése,
ellensúlyozása.
- A kiemelt figyelmet igénylő gyermekek az óvodai nevelés
keretében történő személyiségfejlesztés eredményeképpen időben alkalmassá
váljanak az iskolai tanulmányaik megkezdésére.
Feladat:
- Évenként, illetve szükség szerint feltárjuk azokat
a körülményeket, amelyek óvodásaink hátrányos családi helyzetéből adódnak
s veszélyeztetik őket.
- Házirendünk részletesen taglalja a törvényekben
általánosan megfogalmazott jogszabályokat, feladatokat, a
gyermekvédelemmel összefüggő pedagógiai tevékenységeket mind az óvodában
dolgozó felnőttek, mind a szülők számára.
Minden óvónő
feladata, felelőssége:
- Megelőzés-prevenció
- A gyermekek testi, lelki, szellemi épségének
megóvása, erkölcsi védelme
- A gyermeki és szülői jogok érvényesítése
- Kapcsolattartás a szülőkkel (tapintatosság)
- Érzelmi defektek kompenzálása a saját módszerekkel,
egyéni bánásmód, énképfejlesztés, változatos tevékenységek biztosításával
- A sajátos pedagógiai módszerek, eszközök
hatástalansága esetén jelzés az intézményünk gyermekvédelmi felelősének
(jelző rendszer) – aki szükség esetén a gyermekek védelmében
intézkedéseket kezdeményez a megfelelő gyermek és ifjúságvédelmi
intézményeknél.
- Óvodai pedagógiai programunk egyéb módon is segíti
a megelőzést: a játékos tevékenységek során felvilágosító módszerek
alkalmazásával.
- Feltárás
A
család és az óvoda együtt alkalmas a gyermek nevelésére, és a felmerülő
pedagógiai kérdések megoldására.
A
gyermek magatartásában, viselkedésében megnyilvánulásában jelentkező gondok,
problémák leképeződése esetén nevelési feladataink – eljárásaink a hátrány
csökkentését szolgálják.
Szempontok:
- egészségügyi okok
- elhanyagoló nevelés, testi-lelki bántalmazás
- súlyos anyagi nehézségek
- szegénység
- családi élet problémáiból adódó konfliktusok,
válás, kapcsolattartás körüli problémák
- a gyermek veszélyeztetettségére utaló
megnyilvánulások - /kijelentések, rendkívüli agresszivitás/
- Felzárkóztatás
- Egészségvédő, mentálhigiénés programok
megszervezésével, biztosításával
- A családdal való szorosabb együttműködés, kölcsönös
bizalom, közvetlenebb kapcsolat kialakításával hatékonyság növelése.
Tevékenységek:
·
anamnézis felvétele
- beszoktatás
- nyíltnap
- szabadidő értékes eltöltésére figyelem ráirányítás
- kirándulások – időszakosan
- fejlesztési tervek készítése
- munkatársi megbeszélések – alkalomszerűen
- gyermekvédelmi előadások – aktuálisan
Szülői
kapcsolattartás továbbfejlesztése:
Szülői
jogok és kötelezettségek megismertetése szülői „kerekasztal” megbeszéléseken,
előadásokon.
A
szülői szervezet figyelemmel kíséri a gyermeki jogok érvényesülését, a
pedagógiai munka eredményességét. Megállapításairól tájékoztatja a
nevelőtestületet és a fenntartót.
Együttes
cselekvés, gondolkodás, lelkiismeretesség a nevelésben résztvevőktől a napi rendszeres
találkozások, ünnepek, családi napok, rendezvények, formális, informális
lehetőségek során.
Az együttműködés és kapcsolattartás elvei a
szülőkkel
A
gyermekek megértése elképzelhetetlen családi hátterük megismerése nélkül. A
partneri viszony kialakítása, a szülőkkel való együttműködés a nevelési
folyamatunk leglényegesebb része. Ezért törekednünk kell a szülőkkel való folyamatos
kapcsolatra és rendszeres közös programok kialakítására is.
A
szülői nevelés szabadságának megsértése nélkül kell közös nevezőre jutni
nevelési céljainkban.
Intézményünk
kezdeményező, elfogadó hozzáállása e téren meghatározó: az óvodai-családi
nevelés összhangja, a komplex nevelő hatás az igazi cél elérésében.
- Egymás tisztelete
- Kölcsönös bizalom
- Nevelési sajátosságok megismerése
- Együttműködés szabályainak betartása
Társszervekkel
való kapcsolattartás
Az
óvodapedagógusnak közvetlen munkakapcsolatba kell kerülnie a fejlesztést segítő
szakemberekkel.
- Gyermekjólét Szolgálat - folyamatosan figyelemmel
kíséri a gyermekek szociális helyzetét, veszélyeztetettségét
- kapcsolattartó: gyermekvédelmi felelős,
intézmény-vezető
- Gyámhivatal – időszakos kapcsolattartás
- kapcsolattartó: gyermekvédelmi felelős,
intézmény-vezető
- Polgármesteri Hivatal Szociális Osztálya –
folyamatos kapcsolattartás
- kapcsolattartó: gyermekvédelmi felelős,
intézményvezető
- Békés
Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Szakértői Bizottsága –
folyamatos kapcsolattartás
- kapcsolattartó: óvodapedagógus,
intézményvezető,
- Gyermekorvos – folyamatos kapcsolattartás
- kapcsolattartó: óvodapedagógus
- Védőnő-folyamatos kapcsolattartás
- kapcsolattartó: óvodapedagógus
- Pártfogó-folyamatos kapcsolattartás
- kapcsolattartó: óvodapedagógus,
intézményvezető
Sajátos nevelési igényű
gyermekek óvodai nevelése
A Sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelve
1. Általános
elvek
1.1.
Az Óvodai nevelés országos alapprogramja a sajátos nevelési igényű gyermekek
óvodai nevelésében
Az alapdokumentumban meghatározott nevelési,
fejlesztési tartalmak minden gyermek számára szükségesek. Az óvodai nevelés a
sajátos nevelési igényű gyermekeknél is a nevelés általános célkitűzéseinek
megvalósítására törekszik. A nevelés hatására a sérült kisgyermeknél is
fejlődik az alkalmazkodó készség, az akaraterő, az önállóságra törekvés, az
érzelmi élet, az együttműködés. A sajátos nevelési igény szerinti környezet
kialakítása, a szükséges tárgyi feltételek, és segédeszközök megléte akkor
biztosítja a nevelési célok megvalósíthatóságát, ha a napirend során a gyermek
mindig csak annyi segítséget kap, ami a további önálló cselekvéséhez szükséges.
1.2. Az Irányelv célja
Az Irányelv célja, hogy a nevelési programban
foglaltak és a sajátos nevelési igény összhangba kerüljenek. Annak biztosítását
szolgálja, hogy
- az elvárások igazodjanak a gyermekek fejlődésének
üteméhez,
- fejlesztésük a számukra megfelelő területeken
valósuljon meg,
- a sajátos nevelési igényű gyermekeket a nevelés, a
fejlesztés ne terhelje túl,
- a habilitációs, rehabilitációs célú fejlesztő
foglalkozások programjai váljanak az óvodák nevelési programjainak tartalmi
elemeivé.
A fejlesztés szervezeti keretének megválasztását, az
alkalmazott speciális módszer- és eszközrendszert minden esetben a gyermekek
állapotából fakadó egyéni szükségletek határozzák meg. A többségi óvodában
történő együttnevelés - az illetékes szakértői bizottság szakértői véleményének
figyelembevételével - minden esetben egyéni döntést igényel a gyerek
szükségletei szerint.
1.3. A habilitációs, rehabilitációs ellátás közös
elvei
A sajátos nevelési igény kifejezi
a) a gyermek életkori sajátosságainak a
fogyatékosság, az autizmus spektrum zavar vagy egyéb pszichés fejlődési zavar
által okozott részleges vagy teljes körű módosulását,
b) a képességek részleges vagy teljes
kiesését, fejletlenségét, eltérő ütemű fejleszthetőségét.
Az egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs,
rehabilitációs tevékenység olyan teammunkában kialakított és szervezett
nevelési folyamatban valósul meg, mely az egyes gyermekek vagy gyermekcsoport
igényeitől függő eljárások (időkeret, eszközök, módszerek, terápiák)
alkalmazását teszi szükségessé.
A sajátos nevelési igény a szokásos tartalmi és
eljárásbeli differenciálástól eltérő, nagyobb mértékű differenciálást,
speciális eljárások alkalmazását, illetve kiegészítő fejlesztő, korrekciós,
habilitációs, rehabilitációs, valamint terápiás célú pedagógiai eljárások
alkalmazását teszi szükségessé.
A nevelés, a fejlesztés feltételeit a köznevelési
törvény és az ahhoz kapcsolódó jogszabályok határozzák meg. Az általánosan
kötelező feltételeket a jogszabályok több területen módosítják, illetve
kiegészítik olyan többletszolgáltatásokkal, amelyeket ki kell alakítani, és
hozzáférhetővé kell tenni.
A gyermekek habilitációs, rehabilitációs célú
fejlesztésének az alapja a szakértői bizottság szakértői véleménye. Az óvodai
nevelőmunka során figyelemmel kell lenni arra, hogy:
- a sérült kisgyermek harmonikus
személyiségfejlődését az elfogadó, az eredményeket értékelő környezet segíti;
- a gyermek iránti elvárást fogyatékosságának,
autizmus spektrum zavarának vagy egyéb pszichés fejlődési zavarának jellege,
súlyosságának mértéke határozza meg;
- terhelhetőségét biológiai állapota, esetleges
társuló fogyatékossága, személyiségjegyei befolyásolják.
A habilitációs, rehabilitációs egyéni és/vagy
csoportos fejlesztés elsősorban gyógypedagógiai kompetencia, amely kiegészül a
társszakmák - pszichológiai, orvosi - terápiás együttműködésével. Az egyéni
fejlesztési terv elkészítéséhez a gyermek fogyatékosságának, pszichés fejlődési
zavarának típusához igazodó szakképzettséggel rendelkező gyógypedagógus,
gyógypedagógiai tanár, konduktor, konduktor-óvodapedagógus, konduktor-tanító,
terapeuta, pszichológus, orvos együttműködése szükséges.
1.4. A habilitációs, rehabilitációs tevékenység közös
céljai és feladatai
A fejlesztés céljait minden esetben a
fejleszthetőséget megfogalmazó gyógypedagógiai-orvosi-pszichológiai komplex
vizsgálat diagnózisára, javaslataira kell építeni.
a) A mozgásszervi, érzékszervi, értelmi
vagy beszédfogyatékosságból, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén
halmozottan fogyatékosságból, autizmus spektrum zavarból fakadó hiányzó vagy
sérült funkciók kompenzálása vagy helyreállítása, a meglévő ép funkciók
bevonásával,
b) Törekvés a különféle funkciók
egyensúlyának kialakítására.
c) A szükséges speciális eszközök
elfogadtatása és használatuk megtanítása.
d) Az egyéni sikereket segítő
tulajdonságok, funkciók fejlesztése.
e) Az egyes területeken kimagasló
képességeket mutató gyermek támogatása.
1.5. A habilitációs, rehabilitációs tevékenységet
meghatározó tényezők
a) A fogyatékosság típusa, súlyossága.
b) A fogyatékosság kialakulásának,
diagnosztizálásának és a speciális ellátás megkezdésének ideje,
c) korai fejlesztésben és gondozásban
részesült gyermek esetében a korai időszak fejlődésmenete
d) A gyermek
- életkora, pszichés és egészségi állapota,
rehabilitációs műtétei,
- képességei, kialakult készségei,
- kognitív funkciói, meglévő ismeretei,
- családi háttere.
Mindezek alapján a fejlesztés magába foglalja a
vizuális, akusztikus, taktilis, mozgásos észlelés folyamatait, a motoros
képességek, a beszéd- és nyelvi készségek és az értelmi képességek
fejlesztését. Az egyes fogyatékossági típusok függvényében más-más terület kap
nagyobb hangsúlyt.
Halmozottan fogyatékos gyermek, gyermekcsoport esetén
a megállapított fogyatékosságok mindegyikére tekintettel kell lenni.
A nevelési programot egyéni fejlesztési terv is
kiegészíti.
1.6. A szükséges gyógypedagógiai feltételek
biztosítása a sajátos nevelési igényű gyermek számára
a) A sérülésspecifikus módszerek,
terápiák, technikák szakszerű megválasztása és alkalmazása;
b) az egyéni szükségletekhez igazodó
környezet, speciális bútorok biztosítása;
c) az egyéni szükségletekhez igazodóan
speciális segédeszközök használata; a segédeszközök elfogadtatása, azok
következetes használatára és megóvására nevelés;
d) a kompenzációs lehetőségek körének
bővítése a nem vagy kevésbé sérült funkciók differenciáltabb működésének
tudatos fejlesztésével;
e) annak felismerése, hogy a sajátos
nevelési igényű kisgyermek egyes területeken kiemelkedő teljesítményre is
képes;
f) rugalmas szervezeti keretek
kialakítása a sajátos nevelési igényű gyermekek egyéni foglalkoztatásának megvalósulásához;
g) az óvoda pedagógusai, pedagógiai
munkát segítő alkalmazottai és a szülők megfelelő tájékoztatása a sajátos
nevelési igényű gyermek befogadására, együttműködés a sérült gyermek
családjával.
1.7. A többségi óvodákban megvalósuló - integrált -
nevelés, oktatás
A sajátos nevelési igényű gyermek családi nevelését,
a közösségbe való beilleszkedését elősegíti/elősegítheti a többi gyermekkel
részben vagy egészben együtt történő integrált nevelése. Az együttnevelést
vállaló intézmény többet vállal, magasabb értéket kínál a sajátos nevelési
igényű gyermeknek, mint részvétet és védettséget.
Az integrált fejlesztésben résztvevő óvoda:
a) pedagógiai programjának
kiegészítésekor és a speciális tevékenységek megvalósításakor figyelembe veszi
a sajátos nevelési igényű gyermek fejlesztésének igényeit,
b) külön gondot fordít arra, hogy a
gyermek minden segítséget megkapjon hátrányainak leküzdéséhez,
c) a befogadó óvoda vezetője támogatja a
pedagógusok részvételét az óvodai integrációt segítő szakmai programokon,
akkreditált továbbképzéseken.
Az adott gyermek fejlesztési stratégiájának
kialakítását a gyermek fogyatékosságának típusához igazodó szakképzettséggel
rendelkező, az integrált fejlesztésben lehetőleg tapasztalatokkal rendelkező
gyógypedagógus, terapeuta segíti (módszertani intézmény, utazótanári
szolgálat). Közreműködése kiterjed a gyermeket fejlesztő óvodapedagógusok
felkészítésére, a fogadó óvoda sajátos teendői ellátásának tervezésére és
folyamatos tanácsadásra, mely az óvodai nevelőmunkán túl a szülők és az óvoda
együttműködésére is kellő hangsúlyt helyez.
Az integráltan fejlesztett gyermek számára
biztosítani kell mindazokat a speciális eszközöket, egészségügyi és pedagógiai
célú habilitációs, rehabilitációs ellátást, melyekre a szakértői bizottság javaslatot
tesz.
Sikerkritériumnak a gyermekek beilleszkedése, egyenlő
hozzáférése a foglalkozásokhoz, önmagához mért fejlődése tekinthető, melynek
eredményes megvalósítását az alábbiak szolgálják:
a) Az együttnevelés megvalósításában
érvényesül a habilitációs, rehabilitációs szemlélet és a sérülésspecifikus
módszertani eljárások alkalmazása. A módszerek, módszerkombinációk
megválasztásában a „sérülésspecifikusság” alkalmazkodást jelent a sajátos
nevelési igény típusához, eltérő mértékéhez, az egyéni fejlődési
sajátosságokhoz.
b) A gyermekek integrált nevelésében,
fejlesztésében részt vevő, magas szintű pedagógiai, pszichológiai képességekkel
(elfogadás, tolerancia, empátia, hitelesség) és az együttneveléshez szükséges
kompetenciákkal rendelkező óvodapedagógus
- szükség esetén egyéni fejlesztési tervet készít,
individuális módszereket, technikákat alkalmaz,
- a foglalkozások során a pedagógiai diagnózisban
szereplő javaslatokat beépíti, a gyermek fejlődésének elemzése alapján -
szükség esetén - eljárásait megváltoztatja, az adott szükséglethez igazodó
módszereket megválasztja,
- egy-egy nevelési helyzet, probléma megoldásához
alternatívákat keres,
- alkalmazkodik az eltérő képességekhez, az eltérő
viselkedésekhez,
- együttműködik a különböző szakemberekkel, a gyógypedagógus
iránymutatásait, javaslatait beépíti a pedagógiai folyamatokba.
c) A gyermek fogyatékosságának, autizmus
spektrum zavarának vagy egyéb pszichés fejlődési zavarának típusához igazodó
szakképesítéssel rendelkező szakirányú végzettségű gyógypedagógus az
együttműködés során:
- segíti a pedagógiai diagnózis értelmezését,
figyelemmel kíséri a gyermek haladását,
- javaslatot tesz gyógypedagógia-specifikus
módszerek, módszerkombinációk alkalmazására, az egyéni fejlesztési
szükséglethez igazodó módszerváltásokra, a gyermek igényeihez igazodó környezet
kialakítására,
- segítséget nyújt a szükséges speciális
(segéd)eszközök kiválasztásában, tájékoztat a beszerzés lehetőségéről,
- együttműködik az óvodapedagógusokkal, figyelembe
veszi a gyermekkel foglalkozó óvodapedagógus tapasztalatait, észrevételeit,
javaslatait,
- segít a helyi feltételek és a gyermek egyéni
szükségleteinek összehangolásában,
- kapcsolatot tart a szülővel a rehabilitáció
sikerességét szolgáló ismeretek átadásával,
- részt vesz a befogadó közösség felkészítésében,
- részt vesz az óvodai foglalkozások és tevékenységek
adaptációjában.
Az integrált nevelésben részt vállaló óvodák - a
köznevelés-fejlesztési tervekben meghatározott feladatellátás szerint - vehetik
igénybe az egységes gyógypedagógiai módszertani intézmények, a pedagógiai
szakszolgálati intézmények szolgáltatásait, az utazó gyógypedagógiai hálózat
működtetésére kijelölt intézmények segítségét.
2. A sajátos
nevelési igényű gyermekek sérülésspecifikus fejlesztésének elvei, feladatai
óvodai nevelés során
2.1.
A mozgásszervi fogyatékos (mozgáskorlátozott) gyermek
A mozgásszervi fogyatékos (mozgáskorlátozott)
gyermeknél a mozgásszervrendszer veleszületett vagy szerzett károsodása és/vagy
funkciózavara miatt jelentős és maradandó mozgásos akadályozottság áll fenn,
melynek következtében megváltozik a mozgásos tapasztalatszerzés és a
szocializáció. A különleges gondozási igényt meghatározza a károsodás
keletkezésének ideje, formája, mértéke és területe.
A jelentősen eltérő kóreredet - végtagredukciós
fejlődési rendellenességek és szerzett végtaghiányok; petyhüdt bénulást okozó
kórformák; a korai agykárosodás utáni mozgás-rendellenességek; egyéb, maradandó
mozgásállapot-változást, mozgáskorlátozottságot okozó kórformák; a halmozott
sérüléssel járó különböző kórformák - és károsodás miatt a mozgáskorlátozottság
egyénileg is sok eltérést mutat.
A mozgásszervi fogyatékos (mozgáskorlátozott és
halmozottan fogyatékos mozgáskorlátozott) gyermek óvodai nevelése során kiemelt
feladat a mozgásos akadályozottságból eredő hátrányok csökkentése,
megszűntetése, a speciális, egyénre szabott eszközök használatának kipróbálása,
megtanítása, s ezek segítségével a tágabb és szűkebb környezet minél sokrétűbb
megismertetése, és ily módon az életkornak megfelelő tapasztalatszerzésre, a
megtanult mozgás alkalmazására nevelés. Az óvodában biztosítani kell a gyermek
állapotához igazodó megfelelő mozgás- és életteret (az ehhez szükséges
akadálymentes környezetet, sajátos technikai eszközöket, például lejtő,
kapaszkodó), mindig szem előtt tartva az önállóságra nevelés elvét. Az
egészségügyi és pedagógiai célú habilitáció, rehabilitáció és terápia
feladatait, valamint a mozgásnevelést az óvodai foglalkozások körébe kell
beépíteni. Az elsajátított mozgásminták rögzítése, a szükséges korrekciós
helyzetek alkalmaztatása a napirend egészét átszövő feladat.
Óvodáskorú mozgáskorlátozott gyermek fejlesztése,
nevelése speciális szempontok figyelembevételét kívánja, az óvodai nevelés
valamennyi területén.
- Mozgásfejlesztés
Óvodáskorban előtérbe kerül az életkori
sajátosságoknak megfelelő tartási és mozgási funkciók segítése, a hely- és
helyzetváltoztatás és a manipuláció javítása a nagy- és finommozgások
célirányos fejlesztésével, az írás megalapozását célzó egyéb fejlesztésekkel. A
mozgásfejlesztésben hangsúlyt kell kapnia a különböző önellátást,
önkiszolgálást, helyváltoztatást segítő-támogató eszközök szükség szerinti
használata kialakításának is.
- Önellátás, önkiszolgálás fejlesztése
A meglévő funkcióknak, a család igényeinek megfelelően
és velük együttműködve szükséges az önellátási funkciók fejlesztése, az
életkornak megfelelő mindennapos tevékenykedtetés. A sérülés függvényében
szükség lehet az egészségüggyel való kapcsolattartásra, pl. inkontinencia
kérdésének megoldásában.
- Játéktevékenység
A mozgáskorlátozott gyermeket a játéktevékenységében
akadályozhatja bizonytalan testtartása, a helyzet- és helyváltoztatás, az
eszközhasználat nehezítettsége, a téri tájékozódás terén fellépő nehézségek
stb. Szükség lehet a játékhoz használt tér átalakítására, a játéktevékenység
egészének, esetleg egyes részeinek adaptálására. Az egyes tevékenységek során
fontos a mozgáskorlátozott gyermek aktív szerepe, bekapcsolódása.
- Nyelvi fejlesztés
A mozgáskorlátozottsághoz társulhatnak beszédzavarok,
kommunikációs problémák. A szókincs szegényesebb lehet, a különböző kognitív
funkciók érintettsége akadályozhatja versek, mondókák megtanulását, a
mozgászavarok hatással lehetnek a nonverbális kommunikációra, légzésproblémák
állhatnak fenn, súlyos esetben beszédképtelenség is előfordulhat. Emiatt fontos
feladat a mozgáskorlátozott gyermek bevonása minden nyelvi és kommunikációs
képesség fejlesztését célzó tevékenységbe, szükség lehet sajátos fejlesztési
célok kitűzésére, esetleg a logopédussal való együttműködésre.
- Éneklés, zenei nevelés
Artikulációs problémák, légzésproblémák, a
vitálkapacitás beszűkülése, ritmus és tempó érzékelésének nehezítettsége állhat
fenn, ami pl. felső végtag érintettség esetén kiegészülhet az eszközhasználat
nehezítettségével. Az óvodás életkor kiemelt tevékenysége az éneklés, így a
mozgáskorlátozott gyermek fejlesztésébe is beépítendő. Pozitív hatása előnyösen
befolyásolhatja a mozgásfejlődést is (pl. elősegíti a test ellazulását), társas
cselekvést jelent, fejleszti a ritmus- és tempóérzékelést. A tevékenységek
végzése közben szükséges lehet speciális testhelyzet felvétele, esetleg a
gyermek állapota által meghatározott adaptált eszközök (hangszerek) használata.
- Rajzolás, kézügyesség fejlesztése
Felső végtag érintettség, izomtónus fokozódása,
gyenge izomzat, a törzs- és fejkontroll hiánya stb. okozhat problémát ezen a
területen. Fontos a kézfunkciót és a manipulatív tevékenységek segítését célzó
megfelelő testhelyzet megtalálása, a kóros izomfokozódások, együttmozgások leépítése,
szükséges lehet adaptált eszközök használata, esetleg az eszközök rögzítése, a
finommotorika és grafomotoros képességek célirányos fejlesztése.
Minden tevékenység során kiemelt feladat a
tapasztalatszerzés biztosítása, a cselekvéses ismeretszerzés lehetőségének
megteremtése. A mozgáskorlátozott gyermek eltérő tapasztalatokkal rendelkezik,
észlelési problémái, testséma-zavarai lehetnek, kevesebb ismerettel
rendelkezhet az őt körülvevő világról. Alkalmat kell adni a minél sokrétűbb,
mozgásos tapasztalatszerzésre, fejleszteni kell a kognitív funkciókat,
különböző észlelési területeket, a figyelmet, emlékezetet, téri tájékozódást
stb.
A halmozottan sérült mozgáskorlátozott gyermekek
esetében a mozgáskorlátozottságon kívül még más - érzékszervi, beszéd- vagy
értelmi sérülés - is nehezíti a fejlesztés lehetőségét. Fejlesztésük döntően a
mozgáskorlátozottak pedagógiája és a társuló fogyatékosság gyógypedagógiai
módszereinek egyénre szabott kombinációival történik.
2.2. A látássérült gyermek
A látássérült gyermek látásteljesítménye (vízusa) az
ép látáshoz (vízus: 1) viszonyítva két szemmel és korrigáltan (szemüveggel) is
0-0,33 (0-33%-os látásteljesítmény) közötti. Látássérült az a gyermek is,
akinek látótere - tekintése fixációs pontjától mindkét irányban legfeljebb 10°,
azaz teljes szélességében legfeljebb 20°.
A látássérült gyermekek a nevelés-oktatás
szempontjából lehetnek: vakok, aliglátók és gyengénlátók. A speciális,
gyermekre szabott pedagógiai program meghatározója a látásélesség mellett: a
látássérülés kóroki tényezője, a látássérülés bekövetkeztének időpontja, és a
látássérüléshez esetleg csatlakozó egyéb fogyatékosság, rendellenesség. A
látási kontroll hiányosságainak korrigálására minden látássérült gyermek
esetében segíteni kell a részvételt a közös játékban, a közösséghez való
alkalmazkodást, a viselkedési formák megtanulását és gyakorlását, a közösség
előtti szereplést.
Kiemelt hangsúlyt kap az önkiszolgálás megtanítása, a
tárgyak és helyük megismertetése, a rendszeretet, a higiéné, különösen a szem
és a kéz tisztán tartása.
Az óvodai nevelés során mindvégig figyelembe kell
venni a látássérült gyermek fizikai terhelhetőségének korlátait, különös
tekintettel az adott szembetegségre.
a) Az óvodai nevelésben részesülő vak
gyermekeknél (vízus: 0) is kiemelt szerepet kap a játék, ami tág lehetőséget ad
az ép érzékszervek aktivizálásával a hallás, tapintás, szaglás, íz-érzékelés,
mozgás-ritmus, tájékozódási képesség intenzív fejlesztésére. Mozgásnevelésükben
kiemelten fontos a testkultúra kialakítása, a tartáshibák megelőzése, a helyes
testtartás megtanítása, majd folyamatos fejlesztése. A vak gyermekek
fejlesztésében hangsúlyos a zenei nevelés, mely egyszerre fejleszti a hallást
és a mozgást.
Az önkiszolgálás terén életkoruk és sérültségük
mértéke szerinti önállóság kialakítása a cél. A környezetük valósághű
megismerése széles körű érzékeltetéshez, a biztonságos téri tájékozódás
támpontokhoz kötötten valósítható meg. Az eszközök kiválasztásánál - színek
helyett - elsődleges szempont a jól tapinthatóság biztosítása. A környezet
kialakításakor tapintható jelzések alkalmazása, a bútorok lehetőség szerinti
állandó rendje javasolt. A számélmények kialakulását az akusztikus minták, a
mozgás és a verbális kifejezések is hatékonyabbá teszik, az óvodai foglalkozások
során a hatrekeszes dobozok, gombás-, szöges táblák alkalmazása a
Braille-írás-, - olvasásrendszer megtanulását készíti elő.
b) Az aliglátó gyermekek (vízus: a
fényérzéstől 10%-os látásteljesítményig) adottságaik szerint vagy a
tapintó-halló vagy a látó-halló (tapintó) életmódra készíthetők fel.
A látásukat praktikusan kismértékben használó
aliglátó gyermekek (pl. fényérzékelők, színeket felismerők) nevelési programja
a tapintó-halló életmódra felkészítést célozza [2.2. a) pont],
de nem hanyagolható el látásteljesítményük megőrzése, intenzív fejlesztése sem.
Az aliglátó gyermekek közül a látásukat praktikusan
jól használók számára olyan fejlesztő programot kell biztosítani, mely a
látó-halló (tapintó) életmódra felkészítést tűzi ki célul.
A fejlesztés fő területei ez esetben megegyeznek a
gyengénlátó gyermekek nevelésének elveivel [2.2. c) pont].
c) A gyengénlátó gyermekek (vízus: 10%-os
látásteljesítménytől 33%-ig) főleg látásuk útján tájékozódnak a világban, de az
ép látásúakhoz képest sokkal közelebbről, kisebb térben tudják azt használni.
Nevelésük speciális optikai eszközök segítségével a vizuális megismerés útján
történik, de jelentős szerep jut a nevelésben a többi, elsősorban a hallási és
tapintási analizátor kompenzatív működésének is. Kiemelten fontos a testtartási
hibák megelőzése, a helyes testtartás megtanítása, az ehhez szükséges környezet
(pl. dönthető asztallap, egyéni megvilágítás) biztosítása.
A gyengénlátó gyermek fejlesztésének kiemelt
területei az óvodában:
A gyengénlátó gyermek gondolkodás- és
beszédfejlődését a látásos élmények hiányossága jelentősen befolyásolja, ezért
különösen fontos a környezet vizuális megismertetése.
Területei:
- Látásnevelés: a látás használatának megtanítása a
távoli és a közeli környezetben.
- A nagymozgás fejlesztése: mozgáskoordináció,
mozgásbiztonság.
- Térbeli tájékozódás a látás felhasználásával.
- A finommozgás fejlesztése: a kézügyesség
fejlesztése, az írás előkészítése.
- A látás-mozgáskoordináció fejlesztése:
finommozgások és nagymozgások esetében egyaránt.
Az érzékelés egyéb területeinek fejlesztése
- A hallási figyelem és megkülönböztető képesség
segíti a tájékozódást, tanulást.
- A tapintás által szerezhető információk kiegészítik
a tárgyak tulajdonságairól szerzett ismereteket.
d) A halmozottan fogyatékos látássérült
gyermekek esetében a látás hiányán vagy különböző mértékű csökkenésén kívül még
más, testi, érzékszervi vagy értelmi sérülés is nehezíti a fejlesztés
lehetőségét, amely döntően a látássérültek pedagógiája és a társuló
fogyatékosság gyógypedagógiai módszereinek kombinációival történik. Az
eredményességet a döntően egyéni vagy kiscsoportos szervezés biztosítja. Ez
gyógypedagógiai óvodai ellátásban valósulhat meg. Abban az esetben, amikor az
enyhébb látási sérülésekhez enyhébb fogyatékosságok csatlakoznak, akkor az
integrált óvodai nevelés is lehet eredményes.
2.3. A hallássérült gyermek
A súlyos fokban hallássérült - siket - és a kevésbé
súlyosan vagy közepes fokban hallássérült - nagyothalló - gyermekek
hallásvesztesége a főbb beszédfrekvenciákon olyan mértékű, hogy ennek
következtében a beszédnek hallás útján történő megértésére nem, vagy csak
részben képesek. A halláskárosodás miatt - az állapot fennmaradása esetén -
bizonyos esetekben - teljesen elmarad, vagy erősen sérül a beszéd és a nyelvi
kompetencia. Az előzőek miatt korlátozott a nyelvi alapokon történő fogalmi
gondolkodás kialakulása, aminek következtében módosul a gyermek megismerő
tevékenysége, esetenként egész személyisége megváltozik. A legkorábbi
életkortól alkalmazott orvosi-egészségügyi és speciális pedagógiai ellátás
együttes megvalósításával a súlyos következmények csökkenthetők.
A megfelelő otológiai, pedoaudiológiai gondozás, a
korszerű hallókészülékkel történő ellátás és a hallásjavító műtétek mellett
(cochlea implantáció), a speciális pedagógiai segítség eredményeként a gyermek
óvodás életkorára elérhető, hogy a súlyos fokban hallássérült (siket)
kisgyermek érzékeli a hangot. Képes lesz az emberi hang kommunikációs
funkciójának felismerésére. A beszédhallás fejlődésével és a szájra irányultság
kialakulásával párhuzamosan tudatos hangadásra képessé válik. Megindul a
passzív és aktív szókincs fejlődése, elhangzanak az első szavak. Mindez a
szülők folyamatos közreműködését és együttműködését is igényli.
Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a súlyosan
hallássérült szülők gyermekeire, akik nagy része használja a jelnyelvet vagy
annak elemeit, mint kifejezőeszközt.
Bár a hallássérült szülő hallássérült gyermekére az
adott intézmény helyi tantervében, pedagógiai programjában előírt kommunikációs
forma (beszéd, gesztus) vonatkozik, kívánatos, hogy a (gyógy)pedagógus oly
mértékben legyen jártas a jelnyelv használatában, hogy azt szükség esetén fel
tudja használni a gyermekekkel való kommunikációban és a hallássérült szülőkkel
való érintkezésben.
A kevésbé súlyos- vagy közepesen fokban hallássérült
(nagyothalló) és a korai életkorban cochlea implantált kisgyermekek képessé
válhatnak a hallásra épített kommunikációra.
A nyelvi és pszichoszociális fejlettség kedvező
esetben olyan szintű lehet az óvodás kor kezdetére, hogy a hallássérült
kisgyermekek egy része további speciális segítséggel, halló társaikkal együtt
vehetnek részt az óvodai nevelésben.
A hallássérült gyermekek óvodai nevelésének központi
feladata - a korai pedagógiai és audiológiai gondozásra építve - a nyelvi
kommunikáció megalapozása, megindítása, fejlesztése. A fejlesztés
eredményességét döntően meghatározza, hogy a gyermek az óvodába lépés
időszakában milyen beszédmegértési, beszédkészenléti állapotban van. Ez függ a
hallásállapottól és a beszéd kialakulását egyénenként is nagymértékben és
eltérő módon befolyásoló egyéb tényezőktől (például kognitív és pszichés
állapot, szociokulturális környezet korai és optimális pedoaudiológiai
ellátástól stb.).
Az anyanyelvi-kommunikációs fejlesztés az óvoda egész
napi tevékenységében megjelenik. Minden, a szocializációt hatékonyan segítő
munkajellegű tevékenységbe be kell vonni a hallássérült gyermekeket.
A fejlesztés feladatai:
a) A súlyos fokban hallássérült - siket -
gyermekek (a beszédtartományban mért hallásveszteség 90 dB vagy nagyobb) óvodás
életkorban történő fejlesztési feladata a nyelvi kommunikáció rendszerében a
hallás és a beszédértés fejlesztése, a hangos beszéd aktív használatának
építése, a grafomotoros készségfejlesztés és a diszfázia-prevenció.
Az óvodai nevelés során arra kell törekedni, hogy a
súlyos fokban hallássérült kisgyermek hangmegnyilvánulásaival, majd beszéddel
hívja fel magára a figyelmet, közölje kívánságait. Környezete igyekezzen a
gyermek közölnivalóját, kommunikációs próbálkozásait megérteni.
Az óvodai nevelés egész időtartamát átfogó feladat a
kognitív funkciók és az érzelmi élet fejlesztése, alapvető önkiszolgálási
szokások elsajátítása, az aktív nyelvhasználat építése. Ennek keretében kell
fejleszteni a beszédértést, szókincset, szájról olvasási készséget. Törekedni
kell a beszédérthetőségének kialakítására, főleg a magánhangzók esetében.
A nyelvi kommunikáció megalapozása érdekében
kívánatos, hogy értsék, ismerjék fel hány szó, rövid mondat grafikus képét,
hozzájuk intézett leggyakoribb kérdéseket, közléseket.
b) A nagyothalló - gyermekeknél a
beszédtartományban mért hallásveszteség 30-45 dB közötti, középsúlyos esetben
45-65 dB közötti, súlyos esetben 65-90 dB közötti hallásveszteséget mutatnak
ki. A nagyothalló óvodás korú gyermekek az emberi beszéd, a környezeti hangok
korlátozott felfogására, differenciálására képesek. Beszédfejlődésük késve,
általában spontán (hallókészülék segítségével vagy anélkül), esetenként azonban
csak speciális segítséggel indul meg.
A nagyothalló gyermekek óvodai fejlesztésében
hangsúlyt kap a nyelvi kommunikáció megindítása, és/vagy fejlesztése a
kommunikációs igény és tevékenység állandó erősítése, a beszédértés, a
szókincsfejlesztés, a szintaktikai elemek nyelvhasználatba építése, a
beszédérthetőség folyamatos javítása, melynek eredményeként a nagyothalló
gyermekek különböző mértékben közelítik meg a halló társak nyelvi
teljesítményét.
A hallássérült kisgyermek eredményes fejlesztésének
feltétele a gyermeket körülvevő környezet minden elemében a nyelvi kommunikáció
helyzetekhez kötött alkalmazása, szükség esetén a beszédértést és a konkrét
megnyilvánulást segítő egyéb eszközrendszerek használata, valamint a családi
szociális háttér bekapcsolása a kommunikáció-fejlesztés rendszerébe.
c) A hallásukat műtéti úton
helyreállított/létrehozott (pl. cochlea implantált) hallássérült gyermeknél -
egyik vagy mindkét oldalon végzett hallásjavító műtét után - fizikai értelemben
közel ép hallás mérhető.
Fejlesztésük stratégiája döntően a beszédhallásra
alapozott módszerek alkalmazásával történik. Beszédértésük, hangzó beszéd
produkciójuk fejlődése hasonlóságot mutat a hallók beszédfejlődésével.
Fejleszthetőségük, fejlődési ütemük döntően függ a
műtét időpontjától, a család aktív együttműködésétől. A minél korábban végzett
hallásjavító műtét előtti és utáni pedagógiai habilitációs és rehabilitációs
fejlesztés, szülői támogatás, foglalkozás - valamint azzal párhuzamosan -, az
audiológiai gondozás eredményezi a nyelvi fejlődés gyorsabb, magasabb szintű
elsajátítását.
Fejlesztésük kívánatos színtere az ép hallásúak
környezetében van (többségi óvoda, szükség esetén logopédiai csoport).
Teljesítményüket döntően befolyásolja intellektusuk, esetleges - a pszichés
fejlődés zavara miatti - beszéd-, nyelvtanulási akadályozottságuk valamint a
családi háttér, a fogadó intézmény integrációs szintje a speciális pedagógiai
megsegítés.
d) A halmozottan fogyatékos hallássérült
óvodás korú gyermekek esetében a hallás különböző mértékű csökkenésén kívül még
más (esetenként mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy a pszichés fejlődés
zavara) fogyatékosság is súlyosbítja a fejlesztés lehetőségét. A velük való
foglalkozás döntően a szurdopedagógia és a társuló fogyatékosság
gyógypedagógiai módszereinek kombinációival, egyéni fejlesztési terv alapján
történik. Fejlesztésüket eredményesen egyéni vagy kiscsoportos formában lehet
megvalósítani.
2.4. Az enyhén értelmi fogyatékos gyermek
Az enyhén értelmi fogyatékos gyermek fejlesztésében
meghatározó és kívánatos a nem fogyatékos óvodás korúakkal történő
együttnevelés. A spontán tanulást, a társakkal való együttműködést, a
kommunikáció fejlődését segítik azok az élmények, tapasztalatok és minták,
amelyeket a gyermek a kortárscsoportban megél. Az integrált óvodai nevelés keretében
szükség szerint gondoskodni kell a folyamatos gyógypedagógiai megsegítésről.
Külön óvodai csoport létesítése kizárólag az 5.
életévét betöltött - óvodai nevelésre kötelezett - és a komplex -
gyógypedagógiai, pedagógiai, pszichológiai és orvosi - vizsgálat diagnózisa
alapján egyértelműen az enyhén értelmi fogyatékos övezetbe sorolt gyermekek
számára abban az esetben lehet szakmailag indokolt, ha az iskolába lépéshez
szükséges fejlettséget a gyermek vélhetően csak a speciális nevelés keretében
biztosított, intenzív gyógypedagógiai fejlesztés mellett éri el.
2.5. A középsúlyosan értelmi fogyatékos gyermek
A középsúlyosan értelmi fogyatékos gyermekek sérülése
általában már az óvodáskort megelőzően, közvetlenül szülés után vagy kora
gyermekkorban felismerhető. A jól szervezett és hatékony korai fejlesztés
jelentősen segítheti az óvodai beilleszkedést és az óvodaérettség elérését.
Óvodába lépéskor jellemző a bizonytalan nagymozgás,
ügyetlen manipuláció, előfordulhatnak sztereotip mozgások. Szobatisztaság kialakulatlan,
beszédértés gyenge, sok esetben a kommunikáció súlyosan akadályozott. Sérült a
figyelem, a motiváció, az emlékezet és a kitartás.
A középsúlyosan értelmi fogyatékos gyermek
fejlesztésében a kis lépések elvét alkalmazva, a gyermekekre jellemző cselekvésbe
ágyazott gondolkodást figyelembe vevő képességfejlesztés kellő időt, alkalmat
kell, hogy biztosítson:
a) az alapmozgások, manipuláció
kialakítására, fejlesztésére,
b) a minimális kontaktus, kooperációs
készség, valamint a nonverbális és verbális kommunikáció fejlesztésére, a
gyermek egyéni szükségleteinek megfelelően a szóbeli kommunikációt kiegészítő,
illetve helyettesítő módszerek, eszközök alkalmazásával történő fejlesztésére,
c) a beszédindításra, a beszédmegértés
fejlesztésére, az aktív szókincs bővítésére,
d) a szobatisztaság, az alapvető
önkiszolgálási szokások kialakítására,
e) az adekvát játékhasználat
elsajátítására, a kognitív funkciók fejlesztésére.
Ezek kialakításánál kiemelt szerepe van a
rendszerességnek, az utánzásnak, a gesztussal kísért, egyszerű verbális
utasításnak, a zenének, a ritmusnak, a sok ismétlésnek.
A fejlesztés során a csoportos foglalkozásokon
törekedni kell a megfelelő motiváció fenntartására, a csoportban az egymáshoz
való közeledésre, az egymás melletti tevékenykedés fejlesztésére.
2.6. Beszédfogyatékos gyermek: nyelvfejlődési és
beszédzavarok óvodáskorban
Beszédfogyatékos gyermek esetén a receptív vagy
expresszív beszéd/nyelvi képességrendszer szerveződésének fejlődési eredetű
vagy szerzett zavara miatt az anyanyelv elsajátítás folyamata akadályozott, a
gyermek életkorától eltérő. A beszédfogyatékos gyermek szenzoros, motoros vagy
szenzomotoros problémája (expresszív diszfázia, receptív diszfázia, kevert
típusú diszfázia, a folyamatos beszéd zavarai, logofóbia, centrális eredetű
szerzett beszédzavarok, orrhangzós beszéd), illetve a beszédproblémákhoz
társuló megismerési nehézségek és viselkedés zavarok miatt eltérően fejlődik.
Beszédfogyatékos az a gyermek, akit a szakértői
bizottság a komplex vizsgálata alapján annak minősít.
A beszédfogyatékos gyermek óvodai nevelését
megelőzheti a korai fejlesztés.
A nyelvfejlődési és beszédzavarok az anyanyelvi
fejlettség alacsony szintjében a beszédértés és észlelés nehézségében,
kifejezőkészség nehézségében (szegényes szókincs, grammatikai fejletlenség), a
beszédszerveződés nehézségében (mondatalkotási készség nehézsége, összefüggő
beszéd kialakulatlansága), a beszédszervi működés gyengeségében, a beszédhangok
tiszta ejtésének hiányában, az írott nyelv elsajátításának nehézségeit előjelző
kognitív képességzavarban (fonológiai tudatosság, taktilis, vizuális észlelés,
verbális emlékezet zavarai), a verbális tanulás lassú fejlődésében
nyilvánulhatnak meg.
A beszéd- és nyelvi problémák súlyos zavara mellé
társulhatnak részképességzavarok (diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia
veszélyeztetettség) és magatartás problémák, amelyek nehezítik a gyermek
beilleszkedését.
A fejlesztés az anyanyelvi nevelést középpontba
állító, az aktív nyelvhasználatot segítő, speciális terápiákat alkalmazó fejlesztési
környezetben valósulhat meg a gyermek komplex állapotfelmérése alapján. A
gyermek egyéni képességeihez igazodó intenzív fejlesztőmunka során fontos, hogy
az ismeretszerzést sokoldalú tapasztalatszerzést biztosító módon, cselekvésbe
ágyazott játékos módszerekkel tegyük lehetővé, amely segíti a társas
kapcsolatok kialakulását és a személyiség fejlődését is.
Az óvodai nevelés, fejlesztés egész időtartama alatt
kiemelt feladat az aktív nyelvhasználat és kommunikáció kialakítása, az értelmi
fejlesztés, a mozgás és észlelési funkciók, valamint a vizuomotoros
koordinációs készség javítása, az érzelmi élet fejlesztése, speciális eszközök
és módszerek alkalmazásával egyéni és kiscsoportos fejlesztési formában. A
speciális nevelés keretében biztosított fejlesztés segíti az iskolába lépéshez
szükséges fejlettségi szint elérését. A gyermek fejlődéséről a szülőket
folyamatosan tájékoztatni kell, a gyermek fejlesztése a szülőkkel való
együttműködés keretében, egyéni fejlesztési terv alapján valósulhat meg.
Azoknál a beszédfogyatékos gyermekeknél, akiknél több
beszédprobléma együttesen fordul elő, vagy a beszédfogyatékossághoz a testi
érzékszervi- és pszichés fejlődés zavara társul, az eredményes fejlesztés a
logopédia és a társuló fogyatékosság módszereinek kombinációjával valósulhat
meg.
2.7. Az autizmus spektrum zavarral küzdő gyermek
Az autizmus spektrum zavarok meghatározó
jellegzetessége a társas viselkedést, a kölcsönösséget igénylő kommunikációt és
a rugalmas viselkedésszervezést megalapozó kognitív készségek minőségi
károsodása, amely jellegzetes viselkedési tünetekben nyilvánul meg. Az állapot
hátterében az idegrendszer fejlődési zavara áll. Az autizmus spektrum zavarral
küzdő gyermekre jellemző a kölcsönösséget igénylő társas helyzetek megértésének
és azokban való részvételének zavara, a beszéd szintjéhez képest károsodott
kölcsönös kommunikáció, a rugalmatlan, sztereotip viselkedés, a
viselkedésszervezés és kivitelezés zavara és az egyenetlen képességprofil.
Autizmus spektrum zavar minden értelmi szinten előfordul, ami azt jelenti, hogy
jelen lehet átlagos (vagy átlag feletti) intelligencia mellett épp úgy, mint
értelmi sérüléssel együtt járva. A fejlődési zavar átlagos, vagy átlag feletti
intelligencia esetében is jelentősen befolyásolja, áthatja a gyermeki
fejlődést, megváltoztatja a megismerés folyamatát és a társas viselkedés
fejlődését, ezért sérülés-specifikus fejlesztésre minden érintett gyermeknek
joga és szüksége van. Autizmusban a beszédfejlődés gyakran megkésik, súlyos
esetekben nem alakul ki beszélt nyelv. A központi probléma azonban nem a nyelv
hiánya, vagy megkésett fejlődése, hanem a funkcionális, kölcsönös kommunikáció
sérülése. Az alapvető problémák közé tartozhat a nyelvhasználat színvonalától
függetlenül, hogy hiányozhat a kommunikáció és a beszéd hasznának, hatalmának
megértése, vagyis hiányozhat annak megértése, hogy mások érzéseit, gondolatait,
tetteit kommunikáció útján befolyásolni lehet.
Az autizmus spektrum zavarral küzdő kisgyermek lehető
legkorábbi diagnózist követő habilitációs terápiája megelőzheti egyes tünetek
kialakulását, enyhítheti a fejlődés devianciáját. Ennek eredményeként a
nembeszélő, vagy megkésett beszédfejlődésű gyermek (ha mentális szintje
megengedi) óvodába lépéskor már rendelkezhet korlátozott mennyiségű, de célszerűen
használt augmentált - vizuálisan segített - kommunikációs eszköztárral. A
gyermek a szociális interakció csecsemőkori fejlődési szintjének megfelelő
egyes képességeket segítséggel használhat, és a kölcsönösséget igénylő társas
viselkedési helyzetekben, illetve környezetében az egyéni fejlesztéshez
szükséges viselkedéselemekkel képességeitől függően rendelkezhet.
A korai speciális terápia hiányában ezek lesznek az
óvodai fejlesztés fő céljai, kiegészítve a viselkedésproblémák, viselkedés- és
gondolkodási készségek terápiájával, szükség esetén a korai elemi készségek
kialakításával (szobatisztaság, rágás-evés, önkiszolgálás) fejlesztésének
elemeivel.
A jó értelmi képességekkel rendelkező, jól beszélő
autizmus spektrum zavarral küzdő kisgyermekek számára is a kommunikációs,
szociális és kognitív habilitációs terápia az óvodai nevelés elsődleges
feladata. Ennek érdekében az óvodai nevelés, illetve ideálisan a szülőkkel való
együttműködés eredményeképpen az egész ébren töltött idő - különösen a
természetes élethelyzetek - használandóak a fejlesztésre. Az óvodai fejlesztés
alapja minden esetben pszichológiai képességmérés. A fejlődési szint és
szociális alkalmazkodás követése egyéni felméréssel történik, speciális
eszközök és módszerek használatával, egyéni fejlesztési helyzetben megalapozva.
A gyermekek szükségleteinek megfelelő fejlesztéséhez az óvodai környezet
megfelelő kialakítása, és a speciális módszerekben képzett szakember vagy
fejlesztő asszisztens jelenléte szükséges.
2.8. A fejlődés egyéb pszichés zavarával (súlyos
tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozás zavarral) küzdő gyermek
A sajátos nevelési igényű gyerekek e csoportját a
különböző súlyosságú és komplexitású - az ismeretelsajátítást, a tanulást, az
önirányítás képességeinek fejlődését nehezítő - részképesség-zavarok, vagy azok
halmozott előfordulása jellemzi. Az érintett gyermekek az átlagnál nehezebben
viselik el a várakozás és a kivárás okozta feszültségeket, a váratlan zajokat.
Aktivációs szintjük erősebben ingadozik, nyugtalanabbak. Fokozottabban igénylik
a tevékenységet meghatározó állandó kereteket, szabályokat, valamint a pozitív
visszajelzést, a sikeres teljesítmények megerősítését, a dicséretet. A
kognitív, az emocionális-szociális képességek eltérő fejlődése a sikeres
beilleszkedést, az iskolába lépésre való felkészülési folyamatot késleltetheti.
Az óvodai nevelés és fejlesztés során kiemelt
feladat: a gyermek szakértői bizottsági véleményében foglaltakra alapozva a
részképesség-zavarok egyéni fejlesztési terv szerinti korrekciója és kompenzálása
tudományosan megalapozott szakmai módszerek alkalmazásával. A fejlesztés
szakmai teamben, és a szülő aktív bevonásával történjen. További feladat
megelőzni a teljesítménykudarcokra épülő másodlagos zavarok, inadaptív
viselkedés kialakulását, és megalapozni az eredményes iskolai előmenetelhez
szükséges készültséget.
Az egyéni fejlesztési terv célkitűzéseinek
megvalósulását időszakosan, az ütemezési fázis befejezését követően ellenőrizni
kell, és amennyiben szükséges, a fejlesztés további menetét erre alapozva kell
meghatározni.
Az egészségügyi és pedagógiai célú rehabilitáció a
pszichés fejlődési zavar jellegét megállapító, komplex - gyógypedagógiai,
pszichológiai és orvosi - szakértői véleményben foglaltak alapján történik.
A
sajátos nevelési igényű gyermekek fejlesztése az alapító okirat szerint
folyhat.
Az
óvodapedagógusok, a pedagógiai munkát segítő alkalmazottak jellemzője az
elfogadás, tolerancia, empátia, hitelesség. Mindez elengedhetetlen feltétele az
együttnevelésnek.
Feladatunk ellátásához
elengedhetetlen a tárgyi feltételeink folyamatos fejlesztése. A sajátos
nevelési igényű gyermekek környezetét mindig a fogyatékossági típusuknak,
egyéni igényeiknek megfelelően kell kialakítani.
Az
integrált nevelés olyan többségi intézménybe történő „befogadó” nevelési formát
jelent, amelyben a sajátos nevelési igényű gyermekek egyéni szükségleteinek
kielégítése a nevelési folyamat során, speciális szakemberek segítségével a
többségi intézményben történik.
A
hangsúly nem a puszta együttléten, hanem az együttes tevékenykedésen, a közös
játékon, a közös tanuláson, a kölcsönös kommunikáción van.
Általános elv:
-
A sajátos nevelési
igény szerinti környezet kialakítása,
-
tárgyi feltételek,
segédeszközök megléte,
-
a gyermek mindig csak
annyi segítséget kapjon, ami a további önálló cselekvéshez szükséges.
Cél:
-
Az elvárások
igazodjanak a gyermekek fejlődésének üteméhez,
-
a gyermekek
fejlesztése a számukra megfelelő területeken valósuljon meg,
-
a sajátos nevelési
igényű gyermekeket a nevelés, a fejlesztés ne terhelje túl,
-
a fejlesztőpedagógus
és óvodapedagógus munkája koherens legyen egymással.
Az óvoda:
-
Figyelembe veszi a
sajátos nevelési igényű gyermek fejlesztésének igényeit,
-
gondot fordít arra,
hogy a gyermek minden segítséget megkapjon hátrányainak leküzdéséhez,
-
a fejlesztési
stratégiát, szűrések, mérések előzik meg (képesség vizsgálat, DIFER) amit itt az intézményen belül, szakterületnek
megfelelő szakvizsgával rendelkező szakember végez, a gyermek fogyatékosságához
igazodó szakképzettséggel rendelkező gyógypedagógus, terapeuta segíti, akinek
közreműködése kiterjed az óvodapedagógusok felkészítésére, folyamatos
tanácsadásra.
Sikerkritérium:
-
A gyermekek
beilleszkedése,
-
egyenlő hozzáférése a
foglakozásokhoz,
-
önmagához képest
fejlődése mérhető.
Az óvodapedagógus:
-
egyéni fejlesztési
tervet készít,
-
a szükséglethez
igazodó módszereket választ,
-
egy-egy nevelési
helyzet megoldásához alternatívákat keres,
-
alkalmazkodik az
eltérő képességekhez, eltérő viselkedésekhez,
-
együttműködik a
különböző szakemberekkel, a gyógypedagógus iránymutatásait, javaslatait beépíti
a pedagógiai folyamatba.
A szülőre
vonatkozóan:
- A szülő a gyermeknevelés központi szereplője.
- Segíteni kell a kölcsönös interakciót a szülő és
gyermeke közt, valamint azt, hogy megtanulja értelmezni gyermeke
viselkedését.
- Erősíteni kell, hogy a szülő a kétszemélyes
interakció során motiválja gyermekét a tevékenységre, megnyilatkozásra.
- A szülő partner, akit korrekt módon tájékoztatni
kell arról, mit és miért kell tennie, milyen egyéb lehetőségek vannak a
segítségre.
A sajátos nevelési igényű
gyermekek szocializációja gyakran elmarad kortársaikétól, ezért speciális
pedagógiai segítséget igényelnek. Óvodáinkban, mint szocializációs színtéren, a
gyermekek számára a heterogén (vegyes életkorú) csoportforma szervezése
pedagógiailag indokolt, az ilyen csoportokban egyébként is természetes a
különböző fejlettségi szint, a családias légkör.
Egy –
egy gyermekcsoportba, a csoport összetételétől függően több akadályozottsággal
küzdő gyermek integrálható, ügyelni kell azonban a csoportok közötti egyenletes
eloszlásra, az óvodapedagógusok felkészültségére, a feltételek meglétére.
Kapcsolatrendszerünk:
A sajátos nevelési
igényű gyermekeket nevelő családokkal való együttműködés feltétlen nevelői
tapintatot, empátiát, toleranciát kíván valamennyi pedagógustól.
A kapcsolattartás
formáit, intenzitását elsősorban a gyermek és a szülő igényei, ill. az aktuális
nevelési célok, feladatok határozzák meg.
Más
jellegű kapcsolattartás kiépítésére van szükség az alábbi intézmények,
szervezetek esetében:
- Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és
Rehabilitációs Bizottság
- A gyulai alapfokú közoktatási intézményekkel
- Pedagógiai szakszolgálat
- Bölcsőde
- Szakorvosok
- Védőnői szolgálat
- Gyula Város Polgármesteri Hivatala
- Gyula város Jegyzője
- Családsegítő Központ és Gyermekjóléti Szolgálat
- Mozgáskorlátozottak Egyesülete, egyéb szakmai
szervezetek, civil szervezetek
A
kapcsolattartás lehet eseti, ill. rendszeres a megoldandó feladatoktól függően.
ROMÁN NEMZETISÉGI NEVELÉS
CÉLJAI ÉS FELADATAI
„Ápold a
legdrágább kincset, amelyet
az elődöktől
örököltél, anyanyelvedet,
nemzetiséged
legszentebb szimbólumát.”
(Vasile
Alecsandri)
A
nemzetiségi óvodai nevelés és hazánk egységes köznevelési rendszerének része,
amely az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramjával összhangban valósítja meg
sajátos célkitűzéseit és feladatait.
A nemzetiségi óvodai nevelés célja és feladata
A
Nemzetiségi óvodai nevelésének irányelve meghatározza az intézményünk
nemzetiségi nevelést biztosító sajátos pedagógiai munka alapelveit.
A
nemzetiségi óvodai nevelés irányelve megfogalmazza óvodánk nevelési célját,
feladatait. Kitér az óvodai élet megszervezésének elveire, formáira és a
fejlődés jellemzőire az óvodáskor végére.
Kisebbségi állampolgárnak lenni nem állapot,
hanem küldetés!
Ezt át kell érezni
és az ezzel kapcsolatos teendőket, kötelességeket elvégezni.
A
nemzetiségi óvodai nevelés az óvodás korú gyermekek életkori sajátosságainak és
egyéni fejlettségének megfelelően a román nyelv, kultúra megismerésének és
elsajátításának, a kulturális hagyományok átörökítését és fejlesztését
szolgálja.
Célja, feladata:
-
biztosítsa az
anyanyelvi környezetet a gyermekek számára
-
ápolja és fejlessze a
nemzetiségi életmódhoz, kultúrához kötődő hagyományokat és szokásokat, pozitív
érzelmi viszony alakuljon ki a román nemzetiségi kultúra, nyelv iránt
-
a gyermekek életkori
sajátosságainak és egyéni fejlettségi szintjének figyelembevételével,
differenciálva, a hagyományok felkutatása, megteremtése, ápolása és átörökítése
segítségével ismerjék meg a román nemzetiség nyelvét és kultúráját
-
az óvodai nevelés
folyamatában a gyermekek speciális kétnyelvűség képességét sokoldalúan
fejlesztve eljussanak a román nyelv szituatív beszédig
-
készítse fel a
gyermekeket a nemzetiségi nyelv iskolai
tanulására
-
a nemzetiségi
kultúrkincsből és az anyanemzet kultúrájából (zene, irodalom, népi játék)
tudatosan felépített tematika segítségével változatos módon szervezi meg a
nyelvelsajátítást.
-
az óvodáskor végére a
román nyelv mindennapi életben történő, rendszeres alkalmazásával a gyermekek
képessé váljanak a román nemzetiségi nyelv iskolai tanulására
-
segítse a nemzetiségi
identitástudat kialakulását, fejlesztését
-
törekedni kell arra,
hogy a gyermekek érzelmi biztonságának megteremtése mellett – figyelembe véve a
gyermek nyelvismeretét – minél teljesebbé váljon a román nyelven folyó
kommunikáció
-
az óvodapedagógus
rendszeresen visszatérő kommunikációs helyzetekkel biztosítja az utánzáson
alapuló nyelvelsajátítást
-
az anyanyelv
fontosságának tudatosításával a román nyelvi tapasztalatok, aktív-, passzív
szókincsállomány bővítésével minél több lehetőség biztosítása a gyermekek
számára mindkét nyelv használatára a különböző játékszituációkban, társas
kapcsolatokban és élethelyzetekben
-
a gyermekek
nyelvismeretét az alapoktól kiindulva, fokozatosan egymásra építve, a
megismerési, tapasztalási lehetőségek gazdag tárházát biztosítva, fejlesztjük,
bővítjük, mely elősegíti, hogy a gyermek az óvodáskor végére eljussanak olyan
nyelvi szintre, amely alapján bizonyos nyelvi szituációban jól feltalálják
magukat, valamint alkalmassá válnak az iskolai nyelvtanulás folytatására
A nemzetiségi óvodai nevelés
megszervezése
-
a nemzetiségi óvodai
nevelés a gyermek óvodába lépésétől az iskola megkezdéséig tart
-
a nemzetiségi óvodai
nevelésben részt vevő óvodapedagógusnak beszélnie kell a román nemzetiség
nyelvét, ismernie kell a román nemzetiség szellemi és tárgyi kultúráját,
hagyományait, szokásait. Fontos feladata a kultúrkincs továbbörökítése
-
a nemzetiség nyelvén
kell szervezni a gyermekek óvodai életét
-
arra törekszünk, hogy
a gyermekek gondozásában részt vevő felnőttek is ismerjék és használják a
nemzetiség nyelvét
-
nemzetiségi nevelő
munkánkat kiegészíti a családdal, nemzetiségi intézményekkel, szervezetekkel
való együttműködés, különös tekintettel a nyelv kultúrájának fejlesztésében,
hagyományápolásban, a román nemzetiségi identitástudat megalapozásában, fejlesztésében
-
a román nemzetiségi
kultúra és nyelv ápolását segítő eszközökkel rendelkezünk, azok repertoárját
folyamatosan igyekszünk fejleszteni
-
intézményünk
környezete tükrözi a román nemzetiség kultúráját, a román nemzetiség
életmódját, szokásait, hagyományait, tárgyi emlékeit ( természetesen ezeket
igyekszünk egyre jobban bővíteni, színesíteni)
Az óvodapedagógus feladata felkelteni a
gyermekekben:
-
a román nyelv iránti
szeretetet
-
a román nyelv
kultúrájának fejlesztését
-
a román népköltészet,
népi hagyományok ápolását
-
a román nemzetiségi
identitástudat megalapozását, fejlesztését
-
a román népzene és
népi szokások megismerését
A
felsorolt feladatokhoz biztosítani kell a megfelelő tárgyi és audiovizuális
eszközöket. Az óvodai tevékenységi formáiban a két nyelv (román, magyar)
használata párhuzamosan történik. A két nyelv használatának aránya, az óvodai
élet kezdetén, attól függ, hogy milyen nyelvismerettel érkeznek a gyermekek az
óvodába. A hangsúlyt fokozatosan a román nyelv elsajátítására, fejlesztésére helyezzük,
természetesen ez csak abban az esetben lehet sikeres, ha a szülői háttér
együttműködő.
Fő
feladatnak tekintjük, hogy nyelvi ismeretei megfelelőek legyenek arra, hogy
érettekké váljanak a román nemzetiségi iskolai tanulmányok megkezdésére.
A
kétnyelvű nevelésben a gyermeki személyiség fejlesztése mellett a nyelvi
fejlesztés kiemelt feladatunk.
A nyelvi fejlesztés óvodánkban:
- a
kiejtéstanulást
- a
szókincsbővítést
- a
válaszadó szerep gyakorlását
- a
román nemzetiségi nyelvhez tartozó kultúra közvetítését jelenti.
A mintaszerű beszéd és a nemzetiségi nyelv jó kiejtésű,
biztonságos alkalmazása feltétel a kétnyelvű óvónők részéről. Jó
artikulációval, kicsit lassabban, a gyermekek tempójában. Mindezek egy heti
téma bemutatásán keresztül jól érthetőek.
Szókincs bővítés a játékban: memóriajáték, csoportosítás,
mondóka dal, sok mese, vers, dramatizálás. A gyermekekben kialakul az igény a
nemzetiség nyelvén folyó mesehallgatásra, mondókázásra, bővül szókincsük,
megjegyeznek és eljátszanak önállóan is mondókákat, kisebb segítséggel meséket.
A gyermekek megismertetése a nemzetiség zenei kultúrájával élőben, ill.
audiovizuális eszközök segítségével. A nemzetiségre jellemző táncok, alapvető
tánclépések bemutatása, megismertetése, mozgással kísért énekek, énekes játékok
megismertetése, rendszeres játszása és megtanítása.
Szókincsbővítés
lehetősége a munkajellegű tevékenységek közben is megvalósítható (munkaeszközök,
munkafolyamatok megnevezésével).
A
naponként ismétlődő kifejezések ( köszönés, hiányzó gyermekek felsorolása,
számlálás stb.) segítik szókincsük bővülését.
Összefoglalva
az óvodai élet valamennyi területén kiválóan megvalósítható a kétnyelvű
nevelés, a gyermekek így természetes módon kerülnek kapcsolatba a román
nemzetiségi nyelvvel. Játékosan a legkisebbeket is be tudjuk vonni a román
nyelvű kommunikációba.
A nemzetiségi nevelés alapelvei:
A
nemzetiségi csoportok küldetése a kétnyelvű nevelés tervezése (intézményünkben
a tervezés két nyelven történik, külön csoportnaplóban), szervezése és
gyakorlati megvalósítása. Céljait és feladatait csak a szülői házzal
együttműködve oldhatja meg eredményesen, ezt elősegítve az óvoda programjaiban
gyakran bekapcsolódnak a szülők.
A
nemzetiségi nyelvhez tartozó kultúra közvetítését, átörökítését is fontos a
szülők, nagyszülők segítő együttműködése. Nevelőmunkánk hatékonyságát a 3-7
éves gyermekek együttnevelése segíti.
A
cselekvésbe, tevékenységbe, játékba ágyazott nyelvi helyzetek élményt nyújtanak
és megfelelő érzelmi telítettséget biztosítanak a nemzetiségi csoportba járó
valamennyi gyermek számára.
A nyelv
iránti pozitív érdeklődést, ráhangolódást nyelvi élmények segítségével
alakítjuk ki. A gyermek kíváncsisága és új iránti fogékonysága miatt az
élmények feldolgozása során aktívan vesz részt a nyelvtanulásban. A kétnyelvű
óvodapedagógusok mellett, a nagyobb gyermekek védő, óvó hatása csökkenti a
kisebb gyermekekben a két nyelvhasználat okozta bizonytalanságot. A korai
kétnyelvűség segíti a gyermekek kifejezőkészségének gyorsabb fejlődését, az
egészséges alkalmazkodóképesség kialakulását és a problémamegoldó
gondolkodásának fejlődését.
Az
óvodai életkornak megfelelő mozgáskultúra elsajátítása, az egészséges életmód
megalapozása, a környezet megismerése iránti fogékonyság az alapja annak, hogy
a gyermek vidám, kiegyensúlyozott és tevékeny legyen a kétnyelvű környezetben.
Munkánkat úgy kell végeznünk, hogy a
nemzetiségi identitástudat megőrzéséhez vezessen, a román nyelv magas szintű
művelését elősegítse, hogy a hagyományok ápolását biztosítsa.
A
nemzetiségi nyelv, a hagyományok fennmaradását, megőrzését az óvodai román
anyanyelvi nevelés keretében valósítjuk meg. Alapja az óvodai nevelés a román
szokásokban, hagyományokban gazdag élete, szóbeli közlést kiváltó derűs,
nyugodt, játékra építő, cselekvést biztosító, barátságos légkör. Minden
csoportban a román nemzetiségi végzettségű óvodapedagógus, lehetőség szerint,
csak román nyelven kommunikál a gyermekekkel, míg a másik óvodapedagógus csak
magyarul. Így nyílik lehetőség, hogy a gyermekek az anyanyelvük mellett a másik
nyelvet is gyakorolhassák, így szinte észrevétlenül csöppennek bele a másik
nyelv világába.
Az
óvónő feladata felkelteni a gyermekekben:
-
a nyelv iránti
szeretetet,
-
a nyelv kultúrájának
fejlesztését,
-
a népköltészet, népi
hagyományok ápolását
-
a kisebbségi
identitástudat megalapozását, és fejlesztését,
-
a román népzene és
népi szokások megismerését.
A
felsorolt feladatokhoz biztosítani kell a megfelelő szemléltető, tárgyi és audiovizuális
eszközöket. Az óvodai élet tevékenységi formáiban a két nyelv (román – magyar)
használata párhuzamosan történik. A két nyelv használatának aránya az óvodai
élet kezdetén attól függ, hogy milyen nyelvismerettel érkeznek a gyermekek a
nemzetiségi csoportba. Kétnyelvű nevelési-oktatási intézmény lévén, a hangsúlyt
fokozatosan a román nyelv elsajátítására, fejlesztésére helyezzük. Fő
feladatnak tekintjük, hogy nyelvileg felkészítsük a gyermekeket a nemzetiségi
iskolai tanulmányok elkezdésére.
A fejlődés jellemzői az óvodáskor végére
A családi nevelés és az óvodai nevelési
folyamat eredményeként
a.
a gyermekben alakuljon
ki pozitív érzelemi viszony a nemzetiség kultúrája, nyelve iránt
b.
életkorának és egyéni
képességeinek megfelelően rendelkezzen olyan szókinccsel, amely lehetővé teszi,
hogy a megszerzett ismereteket tudja a román nemzetiség nyelvén közvetíteni
c.
tudjon tájékozódni a
kommunikációs helyzetekben
d.
ismerjen a román
nemzetiség, az anyaország kultúrájából dalokat, meséket, verseket, mondókákat
és játékokat(esetenként tájnyelven is)
e.
ismerjék meg a helyi
nemzetiségi szokások, hagyományok és tárgyi kultúra értékeivel, tanulja meg
azok tiszteletét és megbecsülését

Ellenőrzés, értékelés,
intézményi feladatai, a hosszú távú fejlesztési stratégia módosításának
eljárási folyamata
-
Az intézményen belüli
ellenőrzési, értékelési folyamatok
-
Program
felülvizsgálata, módosítása
Az
intézmény ellenőrzéséhez kapcsolt vezetői 5 évre szóló intézkedési tervek
mindenkori mellékletét képezik a pedagógiai programnak, illetve az abban foglalt
módosításoknak megfelelően a program tartalmi elemei kiegészítésre kerülhetnek.
Az intézmény belső ellenőrzésének módszerei, alkalmazott eszközei a Nemzeti
Köznevelési Törvény és az Oktatási Hivatal által kidolgozott standardok alapján
történik. Intézményünkben valamennyi pedagógiai ellenőrzés során alkalmazzuk a
kézikönyvben és az útmutatóban meghatározott értékelési szempontokat, az
ellenőrzési területek megjelölése is ezek alapján történt.
Az intézmény ellenőrzési
területei
Az
NKT-ről szóló 2011. évi CXC. törvény elrendelte a köznevelési intézmények
egységes szempontok alapján történő, külső ellenőrzési és étékelési
rendszerének bevezetését. Az Oktatási Hivatal szakértői csoportja a 2012/2013.
évben megalkotta a jogszabályban meghatározott célok alapján és a kívánt
tartalomnak megfelelően a pedagógus, a vezető és az intézmény ellenőrzése és
értékelése alapjául szolgáló tanfelügyeleti standardokat.
1.
Pedagógiai folyamatok (tervezés,
ellenőrzés, értékelés, korrekció)
2.
Személyiség- és
közösségfejlesztés
3.
Eredmények
- eredményességi mutatók:
- elégedettségmérés
eredményei
- intézmény
arculatának megfelelő mérőeszközök eredményei
- a belső és külső mérési eredmények
4. Belső kapcsolatok, együttműködés,
kommunikáció
5. Az intézmény külső
kapcsolatai
7. Az Óvodai Nevelés
Országos Alapprogramjában megfogalmazott elvárásoknak és a pedagógiai
programban megfogalmazott céloknak való megfelelés
Vezetői ellenőrzés
a)
tanfelügyeleti:
-
a nevelési, tanulási
fejlesztési folyamat stratégiai vezetése és operatív irányítása
-
a változások
stratégiai vezetése és operatív irányítása
-
önmaga stratégiai
vezetése és operatív irányítása
-
mások stratégiai
vezetése és operatív irányítása
-
az intézmény
stratégiai vezetése és operatív irányítása
b)
a vezetőség
ellenőrzési tevékenysége:
-
gyakorisága igazodik a
külső ellenőrzések rendjéhez
-
tartalmában az aktuálisan
megfogalmazott intézményi célok jelennek meg
-
az ellenőrzések
alanyainak kiválasztása során a vezetőség az alábbi szempontokat veszi
figyelembe: gyakornoki vizsga előtt állók, tanfelügyeleti ellenőrzésre kijelölt
személyek, új alkalmazottak, minősítési eljárásban résztvevők, rendkívüli
ellenőrzések.
Pedagógus ellenőrzése
8 kompetencia szerint
1.
Pedagógiai módszertani
felkészültség
2.
A gyermek
személyiségének fejlesztése, az egyéni bánásmód érvényesülése, a hátrányos
helyzetű, sajátos nevelésű vagy beilleszkedési, tanulási, magatartási
nehézséggel küzdő gyermek, a többi gyermekkel együtt történő sikeres
neveléséhez, fejlesztéséhez szükséges megfelelő módszertani felkészültség
3.
A gyermekcsoportok,
közösségek alakulásának segítése, fejlesztése, esélyteremtés, nyitottság a
különböző társadalmi-kulturális sokféleégre, integrációs tevékenység,
csoportirányító tevékenység
4.
Pedagógiai folyamatok,
tevékenységek tervezése és a megvalósításukhoz kapcsolódó önreflexiók
5.
Az ismeretszerzés, a
tanulás támogatása
6.
Pedagógiai folyamatok
és a gyermekek személyiségfejlődésének folyamatos értékelése, elemzése
7.
Kommunikáció és
szakmai együttműködés, problémamegoldás
8.
Elkötelezettség és
szakmai felelősségvállalás a szakmai fejlődésért- figyelembe véve a
tanfelügyeleti ellenőrzés szempontjait.
Valamennyi
ellenőrzési szinten meghatározásra kerülnek az erősségek és a fejlesztendő
területek. Az erősségek ismeretében aktualizálódik a humánerőforrás jobb
felhasználása, módosulhat az intézményi feladatelosztás, újragondolásra kerülhetnek
az érintett pedagógiai területek. A fejlesztendő területek esetében - az ellenőrzési
szintnek megfelelően tervek készülnek, amelynek végrehajtását, a szükséges
korrekciókat a vezetői ellenőrzési tervben meghatározott módon
visszaellenőrzünk.
HAGYOMÁNYAINK
Feladatunk
az értékeink megőrzése, átadása a hagyományok, népszokások ápolása.
Arra
törekszünk, hogy azt ünnepek emelkedjenek ki az óvoda mindennapjaiból.
Az
óvodák ünnepei, rendezvényei:
Állatok
világnapja /október 4./
Az
állatok életének megfigyelése természetes környezetben. Különböző állatfajták
felismerése képekről, hangokról /háziállatok, vadon élő állatok/ Állatképek
gyűjtése,
Őszi
gyümölcsnap
A
gyermekek otthonról hoznak gyümölcsöket, közösen elfogyasztják és közben beszélgetnek jelentőségéről. Az egészséges
életmód szellemében mozgásos játékok szervezése.
Télapó
Miklós
napi hagyomány ápolásával meglepetést szerezni a gyerekeknek.
Nemzetiségi
nap, Karácsony
/dec. 18./
Az
óvodapedagógusok megismertetik a gyerekekkel a román karácsonyhoz kötődő népi kultúra hagyományait, értékeit, étkezési
szokásait, a meghívott szülőkkel együtt karácsonyi ajándékot készítenek.
Az
adventi gyertyagyújtás az advent harmadik hetében, gyermek műsorral egybekötve.
Az ajándékkészítés után, közösen elfogyasztunk egy tál ciorbát (román leves).
Minden csoportban feldíszített fenyőfa, asztali gyertyák teszik hangulatossá az
ünnepséget.
Nyugdíjasok köszöntése
Az Idősek otthonába a
nagycsoportosok ünnepi műsort adnak elő /karácsony, farsang, anyák napja, stb.,
születésnapok köszöntése./
Farsang
A gyermekek jelmezbe öltöznek, bohókás
versenyjátékokat játszanak, majd versekkel, dalokkal elűzik a telet.
Martisor
A tavasz köszöntése. Március 1.-én
a gyermekek által elkészített kitűzőt a lányoknak feltűzik a fiúk. Ezt a
kitűzőt a gyermekek egész hónapban hordják, majd március utolsó napján a
kitűzőhöz tartozó kis fonatot felkötjük egy gyümölcsfára, közben tavaszi
dalokat énekelünk és mindenki kíván magának valamit, amit nagyon szeretne, ha
teljesülne.
Húsvét
Hagyományok őrzése, különböző
tojásfestési technikák megismertetése, román és magyar locsoló versek
megtanulása.
A víz világnapja /március 22./
A víz világnapja alkalmából részt
veszünk a városi rendezvényen, bekapcsolódunk az óvodások részére szervezett
programokba.
Föld napja
/április 22./
Kirándulás a természetbe.
Madarak fák napja /május 10./
Az énekes madarak megfigyelése és
tavaszi virágok gyűjtése.
Anyák napja
Közös műsorral készülnek a
gyermekek, dallal, verssel köszöntik az édesanyákat és a nagymamákat.
Apák napja
A kijelölt napon az édesapák
jönnek gyermekeikért az óvodába és a gyermekek egy kedves verssel köszöntik
az édesapákat.
Gyermeknap
Kirándulás /Városerdő, Körös part,
Tanyamúzeum, várkert/
Nyíltnap
Óvodánk bemutatkozása az esetleges
új gyermekek, szülők számára.
Különböző kézműves, sport, népi
tánc, barkácsolási bemutató ill. bekapcsolódás ezekbe a tevékenységekbe.
Családi nap
Vidám délután, ahol a gyermekek a
szülőkkel, pedagógusokkal közösen versenyjátékokon vesznek részt, arcfestéssel
díszítik arcukat, majd közösen elfogyasztanak román nemzeti eledelt.
Születésnapok, névnapok
Minden gyermek egyéni köszöntése,
egyéni kívánság szerint.
Ballagás
A nagycsoportosok elbúcsúznak az
óvodától.
Kirándulás szervezése
Minden évben közösen az egész
intézmény, egy előre kijelölt kiránduló helyre megy. Ott sport tevékenységeket
végzünk, sétálunk, uzsonnázunk stb.
Nevelést segítő eszközök jegyzéke
Intézményünk
programjának megvalósításához leltár szerint rendelkeznek a legalapvetőbb
eszközökkel. A pedagógiai program nem kíván olyan, a kötelező és funkcionális
eszközjegyzéktől eltérő felszereltséget, amely akadályozná a megvalósítását.. A
nevelést segítő, különböző fejlesztő eszközök biztosítottak bővítésük, pótlásuk,
karbantartásuk folyamatos.
Program felülvizsgálata,
módosítása
A program az
intézményvezető, bizonyos esetekben a fenntartó jóváhagyásával válik
érvényessé.
Mostani
felülvizsgálatát a 363/2012. (XII. 17) Kormány rendelet, 2011. évi CXC.
törvény, 32/2012. (X. 8.) EMMI rendelet,
elfogadása tette szükségessé.
A Románvárosi
Óvoda eddig alkalmazott Helyi Nevelési Programját 2013. augusztus 31-től
hatályon kívül helyezi. Az új Pedagógiai Programot 2013.szeptember 01.-től
hatályba helyezi.
A program érvényessége
határozatlan időre szól, felülvizsgálata törvényi előírásként történik, és ha
azt szakmai, tartalmi fejlesztés szükségessé teszi, illetve kezdeményezheti a
nevelőtestület, szülői szervezet, nemzetiségi önkormányzat.
Irodalomjegyzék:
- 2011. évi CXC. törvény a
Nemzeti Köznevelésről
- Az emberi erőforrások
miniszterének 20/2012. (VIII.31.) rendelete a nevelési-oktatási
intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról
- Nemzetiség Óvodai
Nevelésének Irányelve
- A Kormány 363/2012.
(XII.17) Kormány Rendelete az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramjáról
- Az emberi erőforrások
miniszterének 32/2012. (X.8.) EMMI rendelete a Sajátos Nevelési Igényű
gyermekek óvodai nevelésének irányelve és a Sajátos Nevelési Igényű tanulók
iskolai oktatásának irányelve kiadásáról
6.
Bukovicsné, N. J. (2012): Egészségfejlesztési feladatok
az óvodában.
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest.
- Óvodai Nevelés Országos
Alapprogramja
137/2018.
(VII. 25.) Korm. rendelet 1. §-ával megállapított szöveg.
Az
óvoda kapcsolatai alcím 4. pontját a 137/2018. (VII. 25.) Korm. rendelet 1. §-a
iktatta be.
Verselés
mesélés alcím 2. pontja a 137/2018. (VII. 25.) Korm. rendelet 1. §-ával
megállapított szöveg.
Verselés
mesélés alcím 7. pontja a 137/2018. (VII. 25.) Korm. rendelet 1. §-ával
megállapított szöveg.
Rajzolás,
festés, mintázás, kézi munka alcím 1. pontja a 137/2018. (VII. 25.) Korm.
rendelet 1. §-ával megállapított szöveg.
A
külső világ tevékeny megismerése alcím 2. pontja a 137/2018. (VII. 25.) Korm.
rendelet 1. §-ával megállapított szöveg.
[1] A köznevelési
intézményben végzett szociális segítő tevékenység végzése során szükséges a
Nkt. 4. §-a, 25. §-a, 27. §-a és végrehajtási rendeletei alapján a pedagógus
felügyelete. a kötött munkaidő fennmaradó részében (Nkt. 62. § (6) bek.) vagy a
nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő alkalmazott felügyelete. Ennek
megfelelően az Együttműködési megállapodásban arra is szükséges kitérni, hogy
ez milyen módon valósul meg a gyakorlatban (pld. csoportfoglalkozás esetén
szociális segítő-pedagógus kettős vezetés), illetve amennyiben ez alól a
jogszabályi előírás felmentést ad, abban az esetben annak körülményeit
szükséges meghatározni.
[2] 229/2012. (VIII.28.) Korm.
rend. módosításáról szóló 3/2015. (I.28.) Korm. rend. Tandíj megfizetése
mellett igénybe vehető szolgáltatások
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése